Enyhülhet az elnyomás a Karimov utáni Üzbegisztánban

A folytonosság jegyében határolódna el elődjétől a kormányfőből elnökké választott Savkat Mirzijojev.

Negyedszázados elnyomás után az emberek félelmét nem egyszerű leküzdeni. Főleg úgy, ha a posztszovjet térség tapasztalatai alapján tudható, hogy a csavarok lazítása, a tabuk ledöntése nagy eséllyel magát a rendszert ingatja meg. A súlyos nehézségek, a gazdaság évek óta tartó zsugorodása közepette nem lehet egyik pillanatról a másikra látványosan javítani az életszínvonalat sem. Így az új üzbég elnök számára nem marad más, mint a látványos külpolitikai nyitás, mindenekelőtt a szomszédokkal elmérgesedett viszony javítása.

Savkat Mirzijojev a harmincmilliós közép-ázsiai országot 1989 óta kemény kézzel, klasszikus elnyomó rendszert működtetve irányító Iszlam Karimov szeptember 2-án bekövetkezett halála óta készülhetett az utódlásra. Az átmeneti időszakot a törvények szerint a felsőház elnökének, Nigmatilla Juldasevnek kellett volna levezényelnie ugyan, ám ő lemondott erről a 2003 óta a kormányt vezető, Karimovhoz hasonlóan a szamarkandi klánt képviselő és a családdal jó kapcsolatokat ápoló, így a folyamatosságot megtestesítő 59 éves Mirzijojev javára. Mindez arról árulkodott, hogy az eliten belül konszenzus van az utód személyéről, és a térség Kazahsztán mellett legmeghatározóbb állama elkerülheti az ilyenkor nem meglepő hatalmi harcokkal járó destabilizálódást, rosszabb esetben káoszt. A megbízott államfő azonnal hangulatjavító intézkedésekkel indított, így nem meglepő, hogy a hét végén tartott választáson magabiztosan maga mögé utasítva három vetélytársát, a szavazatok 88,61 százalékát megszerezve győzött.

A megválasztott államfő eddigi lépéseiből kiderül, hogy egyrészről a folyamatosságot sugallva igyekszik megőrizni a stabilitást, másrészt – bár az elnyomó rendszer alakításában nem elhanyagolható a szerepe – természetes módon igyekszik elhatárolódni az elődjéről kialakított képtől. Ennek jegyében bejelentette, hogy nem költözik be Karimov Taskent melletti rezidenciájába, feloldják az elnöki palotához vezető út eddigi lezárását, harcot hirdetett a korrupció ellen, valamint bejelentette, hogy liberalizálja a valutapiacot. A tőkehiánytól szenvedő, jövőre várhatóan hat százalékkal zsugorodó gazdaságra is ráfér a nyitás, a monopóliumok legalábbis részleges lebontása, éles fordulat azonban e téren nem várható. Sőt, inkább arra lehet számítani, hogy Mirzijojev némi finomítással, de Karimov mindenekelőtt a hadseregre és a titkosszolgálatokra támaszkodó represszív politikáját folytatja. Ezen nem változtat az sem, hogy a legitimáció erősítése jegyében most virtuális panasziroda nyílt az elnöki palotában, ahová levélben fordulva mindenki elmondhatja problémáit. Mindez csak átmeneti jelenség, hiszen eközben szép lassan mindenre ráteszi a kezét, így a hírek szerint már apósa irányítja az eddig Karimov kisebbik lányának férjéhez tartozó cégeket. Nagy kérdés az is, mi lesz a jó két éve házi őrizetben tartott idősebb lánnyal, Gulnarával, akinek állítólagos, később a fia által cáfolt halálhíre a kampányban már bejárta a világsajtót.