A válság során Oroszország egyébként támogatta a VMRO–DPNE-kormányt, Szergej Lavrov külügyminiszter szerint a Nyugat Gruevszki aláásásával kormányváltást akart összehozni Macedóniában. Az orosz kapcsolatra utal az is, hogy a kormánypárti szimpatizánsok orosz zászlókat és ortodox kereszteket lóbáltak az elmúlt évek ellentüntetésein.
Roland Gjoni, a Dublini Egyetem etnikai konfliktusokkal és nacionalizmussal foglalkozó kutatója, valamint Timothy Less, a Nova Europa politikai kockázatokkal foglalkozó intézményigazgatója a Balkan Insighton elemezte még a választás előtt, miért várható a kormánypárt sikere az előre hozott választáson. Szerintük ugyan a kormány valóban korrupt és elnyomó, fel tud mutatni sikereket: Gruevszki tíz év alatt rengeteg befektetőt hozott az országba, amely stabil gazdasági növekedést képes már felmutatni. Emellett elkezdte újraépíteni a macedón nemzeti identitást – átépítette Szkopje egy részét is ennek jegyében –, miközben kiegyezett az ország legnépesebb kisebbségével, az albánokkal. A választók szemében Gruevszki olyan vezető, aki képes kézben tartani a gazdaságot és összetartani a nemzetet.
A győzelemhez hozzájárult szerintük, hogy az ellenzéki SDSM rendkívül szervezetlen és gyenge. Nincsenek jó vezetőik, nincsenek válaszaik a macedónok életének problémáira. Ráadásul a szociáldemokraták vállukon hordozzák elődeik, a Kommunisták Ligája 1990-es és kétezres évekbeli kormányzási kudarcainak terhét. Emellett – és talán éppen ezért – a nép az SDSM-et is rendkívül korruptnak tartja, a VMRO–DPNE nyilvánosságra hozott olyan dokumentumokat, amelyekből kiderül, Zaev még Strumica polgármestereként csúszópénzt fogadott el. Igaz, a közelmúltban közeledtek az albánokhoz, ez a kisebbség szavazóinak imponáló lehetett, de elidegenített sok macedónt.




