Lecsengett a migrációs válság neheze

Mára egyértelműen kiderült, hogy működik a törökökkel kötött alku.

Csattanósan kezdődött a 2016-os év. A Kölnben és más európai nagyvárosokban szilveszter éjszakáján történt szexuális zaklatások és bűncselekmények azt jelezték, hogy beigazolódtak a migrációval kapcsolatos legrosszabb félelmeink. Ráadásul év elején még nagyon nem látszott, hogyan lehetne megfékezni az Európára özönlő emberáradatot, ahogyan az sem, hogyan kellene pórázon tartani – polkorrekt kifejezéssel élve, integrálni – azokat, akiket már beengedtünk.

Aztán márciusban a Törökországgal kötött úgynevezett migránsalku sok mindent megoldott. Ennek értelmében minden, a török partokról induló, az Európai Unióba illegálisan érkező szíriai migránst visszafordíthatunk, Törökország pedig köteles őket visszafogadni. Cserébe minden egyes visszatoloncolt bevándorlóért az EU egy másikat törvényesen befogad, továbbá hárommilliárd eurós segítséget nyújt a Törökországban felállított menekülttáborok üzemeltetésére, ezt az összeget később újabb hárommilliárddal fejelték meg. Brüsszel továbbá ígéretet tett a török vízummentesség megadásának felgyorsítására is.

Újra a terror éve

Ha a migráción kívül valamiért még aggódhattunk a tavalyi év után, az a terrorizmus volt. Sajnos jogosan: 2016 ismét különösen véres év volt az EU-ban, a terrortámadások több mint 130 életet követeltek. A válasz pedig még mindig várat magára. A titkosszolgálatok együttműködésének sokadik fokozása, az utcára vezényelt katonák és minden erőfeszítés dacára idén újra rettenetes merényletek rázták meg a kontinenst. A brüsszeli reptéren rendezett, 35 életet kioltó márciusi vérengzés, a júliusban Nizzában tömegbe hajtó és 86 emberrel végző merénylő, majd a berlini karácsonyi vásáron elkövetett kamionos, 12 áldozatot követelő terrorakciók új korszakot hozott Európába. Közben már az olyan kisebb támadásokról, mint a francia pap kivégzése, a szintén francia rendőr és feleségének meggyilkolása vagy a németországi baltás merénylő, szinte meg is feledkezünk. (MN)

Habár az alku sikere eleinte erősen kétséges volt, végül beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az üzenet célba ért: kár próbálkozni, aki illegálisan jön Európába, azt visszatoloncolják. A számok is önmagukért beszélnek, hiszen míg a tavalyi évben összesen több mint egymillió illegális migráns érkezett Európába, addig idén az ENSZ legfrissebb adatai szerint nagyjából 359 ezer. Ráadásul ennek csak körülbelül a fele, 173 ezer olyan, aki Törökországból kelt át, és közülük is a legtöbben még az alku életbelépése előtt. Sajnos egyetlen adat van, amelyben nem sikerült csökkenést elérni, ez pedig az átkelés során tengerbe veszett emberek száma. Míg tavaly 3700-an, addig idén több mint ötezren soha nem érték el az európai partokat. Mára ugyanakkor egyértelműen kijelenthető, hogy a törökökkel kötött megegyezés működik.

Más kérdés, hogy közben újabb problémák merültek fel. Az egyik, hogy vajon meddig tartható fenn az alku. A meglebegtetett vízummentességet a törökök azóta sem kapták meg, az uniós csatlakozási tárgyalások teljesen befagytak, a 3+3 milliárd euró kifizetése sem zajlik rendesen (eddig mindössze 677 milliót fizettek ki), és a tetejébe még az EU folyamatosan bírálja Ankarát, különösen a júliusi puccskísérlet óta. Recep Tayyip Erdogan és a török kormány már többször fenyegetőzött is azzal, hogy ha ez így folytatódik, felrúgják a migránsalkut, még ha ez egyelőre nekik sem érdekük. A másik probléma, hogy máris egyértelműen látszik, hogy a migrációs útvonal Törökországból Észak-Afrikára helyeződik át. Az Európába érkező illegális migránsok fele (179 ezer ember) idén már ebből az irányból jött, és óvatos becslések szerint is 800 ezren várakozhatnak még Líbiában. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy sem a törökökkel kötött migránsalku, sem a szíriai konfliktus esetleges megoldása nem jelenti az áradat végét. Az EU egyelőre az afrikai országokkal – például legutóbb Nigériával, Nigerrel, Etiópiával, Malival és Szenegállal – kötött, a törökhöz hasonló, támogatáshoz kapcsolódó visszafogadási egyezményekkel, az érintett államok megsegítésével próbálja útját állni az újabb migrációs válságnak, ugyanakkor a külső határok védelmének fontosságát is egyre többen belátják.

Ami a már itt lévő migránsokat illeti, egyes tagállamok – például Magyarország – heves tiltakozásának hála sokat ez ügyben nem sikerült előrelépnie az uniónak. A 2015 szeptemberében elfogadott áthelyezési rendszer elméletben működik ugyan, gyakorlatban azonban végtelenül lassú. A döntés óta eltelt közel másfél évben a legfrissebb statisztikák szerint 13 887 embert sikerült elosztani az arra vállalkozó tagállamok között. A mechanizmus hónapról hónapra gyorsul ugyan valamelyest, azonban még így is csigalassúságú. Az unió menekültügyi rendszerének reformját idén nem sikerült véghez vinni, és a tervek szerint csak jövőre, a máltai elnökség alatt van rá lehetőség.