„Kitartunk az »egy Kína« politika mellett, és nem fogunk változtatni az álláspontunkon” – hangsúlyozta a német kancellár Andrej Plenkovic horvát kormányfővel tartott közös sajtótájékoztatóján.
Az „egy Kína” elv annyit tesz, hogy egy kínai állam létezik. Ebben a Kína szárazföldi részét ellenőrző Peking és a Tajvan szigetét irányító Tajpej 1992-ben jutott konszenzusra. Peking az elvet úgy értelmezi, hogy az egy Kínának egy legitim vezetése van, amely a Kínai Népköztársaság.
Az ebből következő „egy Kína” politika pedig azt jelenti, hogy minden olyan országnak, amely kapcsolatokat szeretne ápolni a népköztársasággal, Pekinget kell hogy tekintse az egy Kína kizárólagos vezetőjének, Tajvant pedig nem szabad független országként elismernie.
Trump a Fox televízióban vasárnap este fejtette ki azon véleményét, miszerint az amerikai–kínai kapcsolatokat több mint három évtizede meghatározó „egy Kína” politika nem szükségszerűen szolgálja jól az amerikai érdekeket. „Teljesen tisztában vagyok az »egy Kína« politika mibenlétével, de nem értem, miért kell nekünk ragaszkodnunk hozzá” – fogalmazott.
A kínai külügyi minisztérium a megválasztott elnök okfejtésére válaszul komoly aggodalmának adott hangot, és figyelmeztetett: az „egy Kína” politika az amerikai–kínai viszony fontos alapja, amely nélkül szó sem lehet viszonyról Kína és az Egyesült Államok között.
Trump előzőleg azzal bosszantotta fel Pekinget, hogy telefonon beszélt Caj Jing-ven tajvani elnökkel, akinek hivatala szerint a vonalban volt még a nemzetbiztonsági tanács vezetője és a külügyminiszter is. Közvetlen, hivatalos érintkezés az Egyesült Államok és Tajvan vezetői között csaknem négy évtizede nem történt.
A tajvani elnök – aki a sziget függetlenségét szorgalmazó Demokratikus Haladó Párt (DPP) első embere is – májusi beiktatásakor nem tért ki arra, hogy elődjéhez hasonlóan elismeri-e az 1992-es megállapodást.
