Kérdésünkre, hogy mennyire reálisak a nemzetközi média aggodalmai az Olaszországban esetlegesen kialakuló pénzügyi bonyodalmakat illetően, Molnár Anna azt válaszolta, hogy 2008-ban, a pénzügyi világválság kitörése idején is kéthetente bejelentették az euró válságát. Szerinte 2011-ben az olasz állampapírpiac elszabadulásakor – ekkor a német kötvények törlesztése okozott nagy gondot – sokkal nagyobb volt a riadalom. Most azt lehet látni, hogy nem kísérte piaci pánikreakció a nem szavazatok győzelmét, és a dollárhoz képest hirtelen meggyengülő euró is képes volt a korrigálásra.
És valóban, az öt évvel ezelőtti helyzethez képest az egyik legnagyobb különbség, hogy a tízéves államkötvények törlesztési rátája, amely jól érzékelteti az adósságfinanszírozási képességet, most csak valamivel 2 százalék felett jár, akkor pedig 5,5 és 6,5 százalék között ingadozott.
Valamelyest árnyalja a képet azonban, hogy az államkötvényekkel akkor még csak a bruttó össztermékhez mért 119 százaléknyi kinnlevőséget kellett finanszírozni, most pedig már 136 százalék felé jár ez a mutató év végére.
Mégis mennyiben hasonló az olasz bankrendszer mostani helyzete az öt évvel ezelőtti megroppanáshoz? Kérdésünkre Pogátsa Zoltán közgazdász úgy válaszolt, hat éve nincs növekedés az olasz gazdaságban, a nem teljesítő hitelek aránya 20 százalék felé közelít. A helyzet szerinte sokkal veszélyesebb, mint öt éve, mert időközben olyan uniós szabályozások születtek, amelyek értelmében nem lehet közvetlen állami segítséget igénybe venni a feltőkésítéshez, s lényegében már ezen ment a vita évek óta Matteo Renzi és Angela Merkel között is. Ilyen értelemben Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter nyugalomra intő nyilatkozata csak kincstári optimizmus volt – vélekedett a szakértő.
