Harmincnyolc ember meghalt, 155 megsebesült a szombat esti kettős robbantásban, melyet Isztambulban, a Besiktas labdarúgócsapat mérkőzése után követtek el. Először egy autóba rejtett pokolgépet hoztak működésbe a stadiont biztosító rendőrök között, majd alig egy perccel később a szomszédos parkban robbantotta fel magát egy öngyilkos merénylő. A terroristáknak nem az volt a céljuk, hogy mészárlást rendezzenek, célpontjaik kétség kívül a rendőrök voltak. Erre utal, hogy a támadást jóval a meccs lefújása után, és nem a tömegben követték el, és az is, hogy a 38 áldozat közül legalább 30 rendőr volt.
A török hatóságok gyanúja szerint a merénylet a Kurdisztáni Munkáspárthoz (PKK) köthető, ezt megerősíti az elkövetés módja is. Vasárnap délután a PKK-val szoros kapcsolatban álló szélsőséges kurd szervezet, a Kurdisztáni Szabadság Sólymai (TAK) magára is vállalta a támadást. A TAK már korábban is több hasonló akciót hajtott végre országszerte, főként katonai, rendőri célpontok ellen.
Törökországban vasárnap nemzeti gyászt hirdettek. A merényletet mások mellett Szijjártó Péter is elítélte, a Külgazdasági és Külügyminisztérium közleményében azt írta: „az Európai Unió biztonsága Törökország stabilitásával kezdődik, így minden ilyen támadás merénylet az Európai Unió ellen is.”
Az isztambuli kettős merénylet időzítése két szempontból is beszédes lehet. Egyrészt, mert a támadást azután követték el, hogy a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) előterjesztette azt az alkotmánymódosítási tervezetet, amely lehetővé tenné az elnöki rendszer bevezetését Törökországban. Másrészt jövő héten csütörtökön uniós csúcstalálkozót rendeznek, melynek várhatóan egyik fontos témája lesz a migrációs válság kezelése – melyben Törökország kulcsfontosságú szereplő –, illetve a terrorizmus elleni küzdelem.
Kérdés, hogy az isztambuli merénylet milyen hatással lesz a török elnök, Recep Tayyip Erdogan megítélésére. Hiszen szakértők szerint az AKP a tavaly novemberi választásokon éppen azért tudott fölényesen nyerni, mert a megszaporodó terrortámadások után az emberek keménykezű, stabil kormányt akartak látni, amely sikerrel fel tudja venni a harcot az Iszlám Állam és a PKK ellen. A beterjesztett alkotmánymódosítási tervezet elfogadásához az AKP-nek egyedül nincs meg a kellő többsége, de a szintén jobboldali Nemzeti Cselekvés Pártjának (MHP) a támogatására valószínűleg számíthatnak. Ha sikerül, a kérdést még népszavazásra is bocsátják, melyre valószínűleg jövő év tavaszának végén kerülhetne sor. Ha a referendumon jóváhagynák az alkotmánymódosítást – és ezzel az elnöki jogkör kiterjesztését –, a következő, 2019-ben esedékes parlamenti választásokkal egy időben elnökválasztást is tartanának. Ha ezt Erdogan megnyerné, az „újraindítaná” mandátumait, ami azt jelenti, hogy valószínűleg 2029-ig bebetonozná hatalmát.
Lapunk kérdésére Egeresi Zoltán is úgy vélte, hogy az időzítés az alkotmánymódosításról szóló javaslat fényében valószínűleg nem lehetett véletlen. A Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója emlékeztetett rá, hogy az ellenzéki pártok is támogatják a terrorellenes harcot, amely ugyanakkor a kormányzat támogatottságát erősítheti, hiszen ezáltal továbbra is az AKP jelenik meg potens erőként, amely képes lehet ezt a kérdést kezelni, még akkor is, ha több robbantás is történt ebben az évben. – Erdogan elég ügyesen ki tudja használni az ilyen válságokat, szerintem a terrorellenes harc legitimitása ezzel a támadással csak erősödni fog – összegzett a szakértő. Egeresi Zoltán arra is rámutatott, hogy az elnöki rendszer bevezetése még nem lejátszott meccs, de a felmérések szerint jelenleg sokan helyeselnék.
