Totális orosz–balti sajtóháború zajlik

Eurómilliókat pumpálnak Moszkva befolyásának visszaszorításáért.

Miközben a nyugati médiumok egyre-másra adnak hírt az orosz propaganda terjedéséről, kevesebb figyelmet kap, hogy a balti államok évente eurómilliókat költenek saját orosz nyelvű médiabirodalmaik kiépítésére. A cél az országokban élő több százezres orosz közösségek megszólítása. Ők ez idáig csak a náluk is fogható, Oroszországban szerkesztett televíziós programokat tudták nézni, melyeket nyugati részről szinte naponta vádolnak azzal, hogy egyoldalúan, Moszkva álláspontja szerint mutatják be a világ történéseit.

Észtország, Lettország és Litvánia vezetői rájöttek ugyanis, hogy a televíziós piac kulcsfontosságú. Hiszen a helyi, nemzeti nyelvet nem vagy csak alig beszélő idősebb orosz lakosság fő információforrása továbbra is a televízió. A totális médiaháború széles eszköztárral kezdődött el. Az állami finanszírozású tévécsatornák mellett Észtországban Soros György egyik alapítványa támogat orosz nyelvű műsort, az Egyesült Államok pedig az orosz propagandát „lebuktató” újságírók számára hirdetett ösztöndíjat. Baltikumi médiamunkásokkal beszélgetve azonban kiderült, mindez nem mindenki szerint etikus.

Gőzerővel indulhat az ellenpropaganda

A külügyi tárca koordinálásával intézményközi központot hoz létre az Egyesült Államok a külföldi, elsősorban Oroszországból és Kínából eredő propaganda és dezinformáció ellensúlyozására – a rövidesen távozó amerikai elnök, Barack Obama által karácsony napján aláírt 2017-es védelmi költségvetési törvénybe (NDAA) különösebb felhajtás nélkül ezt az intézkedést is bevették.

A kormányok szerint azonban nem ellenpropagandáról, hanem az orosz közösségek integrációjáról van szó. Kiváltképp az ukrán válság kirobbanása óta ugyanis a Baltikumban sokakban él irracionális rettegés egy orosz inváziótól. – A félelem abból fakad, hogy megismétlődik az, amit Ukrajnában láthattunk – közölte megkeresésünkre Rácz András, a Finn Külügyi Intézet korábbi munkatársa. A szakértő úgy véli, ha a Baltikumban is utcára vonulna az orosz kisebbség, Moszkva számára a tüntetés referenciapontként szolgálhat. Akkor is, ha jelenleg nem valószínű, hogy Oroszország megtámadná a balti országokat – tette hozzá Rácz András. A baltiak azonban éppen attól tartanak, hogy Moszkva propaganda útján fellázítja orosz állampolgáraikat.

Tény, hogy az Oroszországban szerkesztett televíziós csatornák – számottevő rivális híján – komoly tömeget érnek el. Lettországban például nagyjából egynegyedes részesedésük van a televíziós piacból, és szeptemberben a Baltikumra specializálódott PBK lett a legnézettebb csatorna. Komoly részt vállal a piacon az oroszországi állami televízió vagy éppen az NTV Mir Baltic is.

Ez még önmagában nem lenne baj, csakhogy a Baltikumban rengetegen látják úgy, hogy az ukrán válság kezdete óta ezek a csatornák többé-kevésbé nyílt, Moszkva-barát propagandát folytatnak. Ez lehetett a fő oka annak is, hogy a lett kormány úgy döntött, maga hoz létre orosz nyelvű televíziós csatornát. – Korábban a kormány a lett nyelvű média fejlesztésével volt elfoglalva, a Krím orosz annektálása, illetve a kelet-ukrajnai események kezdete után azonban minden megváltozott. Az Oroszországban szerkesztett hírműsorok egyre egyoldalúbbak lettek – magyarázta lapunk megkeresésére Aleksandrs Krasnitskis, a lett közmédia orosz nyelvű internetes felületének főszerkesztője. Riga kapott az alkalmon, a politika elérkezettnek látta az időt a média meghódítására. – Ha egy orosz nemzetiségű lett állampolgár az anyanyelvén akar tévét nézni, akkor versenytársak híján eddig egyértelmű volt, hogy az oroszországi adásokat nézte – mondta Krasnitskis.

Észtország a letteknél valamivel előrébb jár, orosz nyelvű állami csatornájuk már megkezdte működését. – Az észtországi oroszok többsége enklávékban él, sokan lecsúszott ipartelepeken, ahol a tévénézésen kívül szórakozási lehetőség nincs – érzékeltette a helyzetet Árok Norbert, a Külügyi és Külgazdasági Intézet korábban Észtországban élt külső elemzője. A szakértő szerint bár egy tavalyi kutatás eredménye rávilágít, hogy a helyi oroszok immár döntő többségben észtországi identitással is rendelkeznek, még mindig elégtelennek érzik a nyelvhasználati jogaikat. Nem használhatják az oroszt például a közigazgatásban, azok pedig, akik 1940 előtt nem éltek Észtországban, az észt állampolgársághoz nyelvvizsgát is kell tenniük a többségi nyelvből. S hogy mekkora konszenzust élvez Tallinnban a saját orosz médiabirodalom kialakításának terve, jól mutatja, hogy az idén felállt új kormány nemhogy változtatott volna a terveken, hanem még négymillió euróval megemelte az orosz nyelvű csatorna költségvetését.

– Az új észt médiastratégiának két fő eleme van, mégpedig hogy a helyi oroszokhoz az anyanyelvükön kell szólni, valamint hogy nem közvetlen ellenpropagandát kell folytatni, hanem elfogulatlanul tudósítani a helyi és európai ügyekről – magyarázta Rácz András, aki egyetért Krasnitskisszal abban, hogy egy ellenpropaganda többet ártana, mint használna. Szerinte az ukrán válság kitörésekor az orosz média szabályszerűen lázítani kezdte a baltikumi oroszokat, ez azonban nem bizonyult sikeres taktikának. Rácz András úgy látja, a balti kormányok stratégiája csak abban az esetben lehet eredményes, ha az oroszok integrálását, nem pedig az asszimilálásukat tűzi ki célul.