December 30. óta elméletileg tűzszünet van érvényben Szíriában a kormányerők és a lázadó csoportok között. Csupán elméletileg, a fegyverek ugyanis néhol továbbra is szólnak, legutóbb ismét Damaszkusz környékéről jelentettek összecsapásokat, a főváros megrongálódott vízellátó rendszerének ellenőrzéséért folyik a harc. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a felek egymásra mutogatnak, de értelmetlen is annak firtatása, hogy ki lőtt először. Sokkal fontosabb, hogy az aleppói vérfürdő után végre valamiféle közeledés körvonalazódik, még ha ez egyelőre nagyon bizonytalan is.
A béke felé vezető út egyik következő lépése lehet a január 23-ra Oroszország és Törökország által Asztanába szervezett csúcstalálkozó. Már önmagában az is óriási fordulat, hogy Ankara és Moszkva eddigi teljesen ellentétes érdekeik dacára most közösen dolgoznak a megoldáson. Igaz, ez elsősorban a török hátraarcnak, Szíria-politikájuk gyökeres megváltozásának köszönhető. A realitások talaján maradva ugyanis már nem ragaszkodnak foggal-körömmel Bassár el-Aszad távozásához, helyette – feltehetőleg az oroszokkal kötött háttéralku nyomán – inkább a szíriai kurdok függetlenségi törekvéseinek megfékezésére törekednek.
Némi derűlátásra ad még okot, hogy hétfőn érkezett a hír: a konferencián a lázadó csoportok is képviseltetik magukat. Sőt, a korábbi tervekkel ellentétben végül az Egyesült Államokat sem hagyják ki teljesen a megbeszélésekből, az egészen friss Trump-adminisztráció képviselete is ott lesz a kazah fővárosban. Trump korábban nem csinált titkot belőle, hogy külpolitikájában prioritást élvez majd a terroristák elleni harc, amiben Oroszországgal is kész együttműködni. Óriási áttörésre persze így is hiba lenne számítani, egyik napról a másikra aligha fog kitörni Szíriában a teljes és tartós béke. A tűzszünet megszilárdítása, a felek egy asztalhoz ültetése, az álláspontok közelítése azonban jó alap lehetne, amelyre a genfi tárgyalások következő, februári fordulójában már lehetne építeni.
Közben pedig lehet a közös ellenségre, az Iszlám Államra koncentrálni. A terrorszervezet Szíriában és Irakban egyaránt egyre hátrébb szorul. Utóbbi második legnagyobb városában, Moszulban már például csak néhány utolsó kerületet ural, a település teljes felszabadítása lassan, de biztosan halad. Könnyen azért így sem adják magukat, a terroristák autóba rejtett pokolgépekkel, öngyilkos merényletekkel, mesterlövészekkel, a hidak lerombolásával nehezítik az előrejutást. Az utóbbi napokban az iraki hadsereg a moszuli egyetem visszafoglalásáért küzdött sikeresen, így a város keleti negyedeinek nagy részét már felszabadították.
A terroristák menekülési útvonala Szíria felé egyébként el van vágva, így két esélyük van: a megadás vagy a halál. Abu Bakr al-Bagdadi, az Iszlám Állam önjelölt kalifája helyi források szerint pedig arra szólította fel külföldi harcosait, vagy térjenek haza, vagy hajtsanak végre öngyilkos merényleteket. Néhány szakértő ugyanakkor arra figyelmeztetett: nem szabad elsietni az Iszlám Állam teljes kiűzését Irakból, mert a menekülő harcosok Szíriában találnának menedéket, márpedig az ottani erők erre még nem állnak készen.
