Van der Bellen azt is hangsúlyozta, hogy pártokon felüli államfőként akarja betölteni hivatalát. Emlékeztetett Ausztria semlegességére. „Ausztria Európa szívében fekszik, nemcsak földrajzilag, hanem politikailag is” – mondta.
Nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy Ausztriába menekült észt család leszármazottjaként államfővé választották. Úgy vélte, hogy Ausztria a nagy lehetőségek országa. „Erre mindig emlékeznünk kell, és nem szabad magunkat lebecsülni” – figyelmeztetett, és hangsúlyozta, hogy mindenki államfője szeretne lenni.
„Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni , és ne hagyjuk magunkat lebeszélni a közös Európáért való munkálkodásról” – mondta és hozzátette: a béke megőrzése minden erőfeszítést megér.
A kormányprogram elfogadása miatt kialakult koalíciós válságra utalva elmondta: helyes a javaslatok állandó megvitatása, azonban az emberek eredményeket várnak. „A politikának meg kell teremtenie a keretfeltételeket ahhoz, hogy az emberek boldogan éljenek” –jelentette ki.
Beszédében megemlékezett a holokauszt január 27-én tartandó nemzetközi emléknapjáról is, és a holokausztot „az osztrák történelem legsötétebb lapjának” nevezte.
Az elemzések a beszédet emberközelinek, személyesnek és „szokatlanul lazának” nevezték. Megjegyezték, hogy az új államfő több alkalommal eltért a hivatalos, előre elkészített szövegtől, közvetlen megjegyzéseivel és gyermekkori emlékeinek felidézésével keltett derültséget.
Az új osztrák államfő a parlamentben tartott ceremóniát követően a Hofburgba, az egykori császári palotába ment, hogy átvegye hivatalát. A délután folyamán Christian Kern kancellárt és Reinhold Mitterlehner alkancellárt fogadja.
