Meglehetősen biztosnak tűnő győzelme tudatában Angela Merkel akár már készülhetne is negyedik kancellári ciklusára, ha nem várna még rá az eddigi legkeményebb választási kampány. A társadalom 40 százaléka számára továbbra is a bevándorlás és a menekültek jelentik a legfontosabb politikai témákat, amelyhez újabban jön a belbiztonság és terrorveszély kérdésköre. Éppen ezért elemzők szerint Merkelt legfeljebb Erdogan állíthatná meg az ismétlés felé vivő úton. Tudja ezt a kancellár is, ezért aztán Obama távozása után hiába tartják sokan a liberális világ utolsó fajsúlyos védelmezőjének, becsukja a szemét a szabadságjogok folyamatos törökországi megsértése felett. Pragmatikusan nem áll ugyanis érdekében, hogy rontsa az amúgy is feszült viszonyt a migránsok unión kívül tartásában kulcsszerepet játszó Erdogannal. Főképp azután, hogy Brüsszel egyértelműen nem akarja teljesíteni a megállapodás integrációra vonatkozó részét, így nem meglepő, hogy Ankara válaszul a migránsok Európára engedésével zsarol. Nem kérdés, hogy Törökország már régen letért a demokrácia útjáról, és többszörösen bizonyította, hogy nem kész az európai normák elfogadására, most épp a halálbüntetés visszaállítását fontolgatja, a hatalom tömegesen tartóztatja le az újságírókat, a civil szervezetek vezetőit. Ennél kevesebbért is sújtottak már országot szankciókkal, Merkelnek azonban semmi nem hiányzik kevésbé, mint hogy Erdogan akár részlegesen is ráengedje a kampány idején a migránsokat. Így aztán a nyugodt kampányért, a migránsok távol tartásáért cserébe akár még az EU reputációját is kész feláldozni. Az unió pedig a német rövid távú érdekekért feláldozza elveit, és demonstratívan alkalmazva a kettős mércét, hallgat. Ez a magatartás Merkelt segíti, aki így ismételhet, de az év végén már alighanem egyedül áll majd a „liberális Nyugat” védelmezőjeként a vártán.
A legutóbbi, tavaly decemberi uniós csúcson ismét nem született áttörés a migráció ügyében, de legalább abban sikerült megegyezni, hogy a máltai elnökség alatt most már aztán igazán nekidurálják magukat a feladatnak. Az egyes tagállamok elképzelései közötti ellentétek azonban olyan nagyok, hogy egyelőre nehéz elképzelni még a főbb irányvonalakat is. Könnyű lenne persze a döntést ismét a németekre hagyni, azonban Angela Merkel könnyelmű ígéretei nyomán Európára zúduló migránstömeg egyszer már bizonyította ennek következményeit. Ráadásul a politikai akarat még a kormánykoalíción belül sem egységes.




