Egymás vezetőire vadászik a két Korea

Szöul katonai egységet hoz létre, amelynek célja az északi ország irányítóinak kiiktatása háború esetén.

Új, különleges katonai egységet állít fel Dél-Korea azzal a céllal, hogy háborús krízis idején likvidálja Észak-Korea politikai vezetőit. A szöuli védelmi minisztérium részéről mindezt azután közölték, hogy Phenjan az utóbbi időben folyamatos provokációkkal borzolta a déliek kedélyeit. A kommunista rezsim sorozatosan nukleáris kísérleteket hajt végre, de olyan felvételt is tett már közzé, amin a gyakorlatozó északi-koreai katonák vonulnak a dél-koreai elnöki palota mása ellen. Az egység felállításának terve nem új, ám a védelmi tárca szerint a korábban megadott 2019-es határidőhöz képest jóval hamarabb, már idén felállhat. A katonákat „háborús események” idején küldhetik akcióba, ez a megfogalmazás pedig már önmagában is érdekes, hiszen a két Korea papíron ma is háborúban áll egymással. A hároméves nyílt fegyveres konfliktust mindössze tűzszüneti megállapodással zárták le 1953-ban.

Dél-Korea nincs könnyű helyzetben, évtizedek óta nem tapasztalt politikai válságban van azután, hogy Pak Kunhje (Park Geun-hye) elnököt decemberben felfüggesztette a parlament egy korrupciós ügy miatt. Kiderült, hogy az elnök egyik bizalmasa, Cshö Szunszil (Choi Soon-sil) úgy szólhatott bele kormányzati és személyi döntésekbe, hogy soha semmilyen hivatalos tisztsége nem volt, ráadásul a vádak szerint hatalmas összegek vándoroltak át dél-koreai nagyvállalatoktól általa ellenőrzött alapítványokhoz. Bár Pakot felfüggesztették, még most is rendszeresek a több tízezres, lemondását követelő tömegtüntetések.

A nemzetközi helyzet sem tűnik túl fényesnek, hiszen Szöul legközelebbi szövetségese, az Egyesült Államok megválasztott elnöke, Donald Trump nemrég visszautasította azt a feltételezést, hogy Észak-Korea a közeljövőben képes volna interkontinentális ballisztikus rakéta megépítésére, vagyis a kommunista rezsim által támasztott fenyegetést valószínűleg Szöulnál kevésbé veszi komolyan.

Éppen a szöuli kormányválság miatt több szakértő sem tartja szerencsésnek az új egységről szóló bejelentés időzítését. Cshö Dzsonggon (Choi Jong-kun), a dél-koreai Jonsze (Yonsei) Egyetem professzora például a CNN-nek arról beszélt, hogy a stabilizálódásig kerülni kellene a nagy horderejű taktikai döntéseket, és kivárni, amíg helyreáll a rend a belpolitikai színtéren.

Noha a szöuli bejelentés a „halálkommandó” felállításáról valószínűleg kommunikációs célt is szolgál – így reagálnak a sorozatos északi provokációkra –, a politikai vezetés likvidálása koreai viszonylatban korántsem számít új ötletnek. Kim Dzsongun éppen tavaly novemberben utasította országa különleges erőit, hogy öljék meg a dél-koreai politikai vezetőket. „A hadsereggel és a bábkormánnyal együtt töröljék el az elnöki rezidenciát elfoglaló emberi mocskot, akik az örökkévalóságig megbocsáthatatlan bűnöket követtek el” – mondta akkor Kim.

Egy ehhez hasonló észak-koreai küldetés ráadásul egyszer már majdnem sikerrel járt. 1968 elején északi kommandósok szivárogtak át délre, ahol az elnöki rezidencia és azon belül is Pak Csonghi (Park Chung-hee) elnök – Pak Kunhje édesapja – volt a célpontjuk. Bár sikerült eljutni a célig, és az észak-koreaiak harminc dél-koreai és amerikai állampolgárt öltek meg, a merénylet nem járt sikerrel.

Persze a két Korea vezetőinek súlya országukban korántsem azonos. Amíg Dél-Korea demokratikus politikai váltógazdaság, addig az észak-koreai Kim-dinasztia legifjabb tagját hazájában szinte istenként kötelesek tisztelni alattvalói. Ráadásul az ország a második világháború óta a Kim-család uralma alatt áll – Kim Dzsongun nagyapja, Kim Ir Szen vezette elsőként az országot –, ezért kérdéses, hogy a legfelsőbb vezető kiiktatása nem járna-e a rendszer összeomlásával.

Eddig ugyanakkor az észak-koreai politikai elit többi tagjának több volt a félnivalója saját hazája teljhatalmú urától. Egy december végi összesítés szerint ugyanis Észak-Korea vezetője 2011-es hatalomba lépése óta 340 embert végeztetett ki, közülük 140 fontos pozíciót töltött be a kormányban, a hadseregben, illetve az országot uraló Koreai Munkapártban.