Gambia diktátora az államkasszával együtt menekült

Ha nem is a legsimábban, de mégis békés, demokratikus hatalomátadás történt. Érdekes a történtek háttere.

– Ha nem is a legsimábban, de Gambiában mégis békés, demokratikus hatalomátadás történt, először az ország 1965 óta tartó függetlensége során. Ez pedig mindenképpen sikertörténet – értékelte a történteket lapunk megkeresésére Búr Gábor. Az ELTE docense emlékeztetett, hogy az egész Afrikában tapasztalható demokratikus átalakulás valójában már a hidegháború után, a 80-as években elkezdődött, mikor mind a Szovjetunió, mind a Nyugat nevében elsősorban fellépő Franciaország „elengedte” a kontinenst, amit a diktátorok megsínylettek. Az Afrika-kutató szerint a gambiai változások üzenetet jelenthetnek a többi diktátornak is, még ha ettől nem is fognak azonnal önkéntes száműzetésbe vonulni. – Óriási előrelépés, hogy az ECOWAS és az Afrikai Unió saját kezükbe vették a földrész sorsát, és nem csak a sült galambra, a külföldi segítségre várnak. Hiszen az utóbbi elődszervezetének, a csak „diktátorok klubjának” is gúnyolt Afrikai Egységszervezetnek még az volt az alapelve, hogy nem avatkoznak be más államok belügyeibe – mutatott rá Búr Gábor. A szakértő másrészt figyelmeztetett, hogy akárcsak más afrikai országokban, úgy Gambiában is, a demokrácia következő próbája még csak most következik majd, gyakori ugyanis, hogy a megválasztott új politikai erő a hatalomba belekóstolva már nem akarja kiengedi a kezéből az uralmat. Ilyen esetekben aztán „lepapírozzák”, például alkotmánymódosítással betonozzák be magukat. – A kérdés, hogy képesek-e olyan rezsimet kialakítani, ahol a hatalom nem a meggazdagodás kizárólagos terepe – vetette fel a kutató.