A lépés sok pártszavazó számára azt jelenti, hogy az euroszkeptikusként számon tartott, 2009-ben alakult párt leborult az intézményesült európai pártstruktúrák előtt, és a liberalizmus oltárán feláldozta nézeteit. Az internetes szavazás eredményét az M5S elnöke, Beppe Grillo a blogján jelentette be, eszerint a tagság 78,5 százaléka szavazta meg a brüsszeli frakcióváltást, a voksoláson pedig negyvenezren vettek részt.
Ha eddig nem, hát most bizonyosan ráfagy a mosoly Beppe Grillo arcára, mert a nem várt (és a legtöbb szavazó számára eddig teljességgel elképzelhetetlen) lépés hatására a párt több parlamenti képviselője is nemtetszését fejezte ki. Carlo Sibilia, aki „lobbikrácia” címszó alatt összeomló modern Bábelnek nevezte az EU-t, például rögtön posztolt a témában frissen készült karikatúrát. Ezen az látható, ahogy valakik arról vitáznak, hogy hova üljenek az EP-ben, de aztán megint valaki felveti: – És mi van, ha lelépünk innen?
La UE è destinata a crollare, non ha senso tergiversare... https://t.co/nOZCjVH4UY #Alde
A lépésből ugyanakkor máris hasznot húzhat az Északi Liga, amelynek vezetője, Matteo Salvini tárt karokkal várja a csalódott, politikai hontalanná vált M5S-szavazókat. Közöttük rengeteg a többszörösen csalódott választó, hiszen sokan már eleve az olasz konzervatív oldal összeomlása miatt tévedtek Grillo populista játékterére. A témában a közösségi hálókon folyó beszélgetésekben egyesek rögvest Silvio Berlusconi visszatéréséről beszélnek, de legalábbis egy markánsan konzervatív erő térnyerésének esélyéről.
A bejelentést Horváth Jenő egyetemi docens, Olaszország-szakértő portálunknak úgy kommentálta, hogy Grillo sokszor improvizál, de mivel erős a párt, muszáj komolyan venni ezt a konfúz társaságot
. A szakértő ugyanakkor nem tulajdonítana olyan nagy jelentőséget a lépésnek, mert az inkább technikai természetű, szerinte inkább helyezkedésről, ügyeskedésről van szó, amely mögött a parlamenti bizottsági tagságokkal járó juttatásokat, tehát a plusz juttatásokat lehet azonosítani. Ugyanakkor nem elképzelhetetlen az sem, hogy a következő EP-elnökválasztással kapcsolatos alkuk állnak a háttérben. (Guy Verhofstadt épp múlt pénteken jelentette be, hogy szívesen lenne Martin Schulz leköszönő EP-elnök utódja. És az M5S-képviselőktől pedig nem állhat távol a szándék, hogy mindenkit szívesen támogatnak ebben, ha azzal Berlusconi hívét, az ugyanezért a posztért induló Antonio Tajanit akadályozhatják.) Horváth szerint végső soron még az is belejátszhat a felfordulást okozó lépésbe, hogy mindezek hátterében egy ideig nem szúr szemet a választóknak, hogy a tavalyi helyhatósági választásokon elért szép eredményeiket egyelőre nem tudták maximálisan politikai profitra váltani.
