Egy ilyen ismerkedő beszélgetés célja a gratuláció mellett a kétoldalú kapcsolatok helyzetének értékelése. Mindenekelőtt annak kell kiderülnie, hogy a két államfő hasonlóan látja-e a helyzetet, s csak ezután lehet a jövőről beszélni. Az előjelek nem rosszak, hiszen Donald Trump többször is kinyilvánította Putyin iránti szimpátiáját, az is a feszültség csökkentésének esélyét növeli, hogy elődeihez hasonlóan az új elnök is változtatni akar, igyekszik valamilyen gyors sikert felmutatni, s erre az Obama alatt mélypontra jutott relációban reális lehetőség nyílik, hiszen a legkisebb elmozdulást is komoly eredményként lehet elkönyvelni. A Politico már a szankciók feloldásának lehetőségét is megszellőztette, ám ezzel kapcsolatban Theresa May-jel találkozva maga Trump hűtötte le a kedélyeket. Óvatos az orosz elnök szóvivője is, s mint a napokban a Rosszija tévécsatornának nyilatkozva elmondta, illúzió azt gondolni, hogy Oroszország és az Egyesült Államok között nem lesznek nézeteltérések. Dmitrij Peszkov mindenesetre közölte, Moszkva konstruktív párbeszédet szeretne folytatni. Visszafogottságra intette a Trump győzelmét néhány hónapja még tapssal és pezsgővel köszöntő honatyákat is a pénteki „kormányóra” keretében Szergej Lavrov. A külügyminiszter a dumában arra figyelmeztetett, hogy továbbra sem lesz egyszerű megállapodni Washingtonnal.
Óv a Trumppal kapcsolatos irracionális várakozásoktól a Kreml egyik tanácsadó cégét vezető Alekszej Muhin. Mint a politológus az MNO-nak fogalmazott, a túlzott lelkesedés ellen szól az új amerikai elnök pragmatizmusa, az amerikai érdekeket védő kemény konzervativizmusa mellett meglehetősen szűk mozgástere is. Trump csapatában ugyanakkor az elemző szerint benne van a közeledés esélye, de ennek ellenére óvatosnak kell lenni, s akkor elkerülhetők a nagy csalódások is.
Enyhülésre számít a Valdaj Klub programigazgatója Dmitrij Szuszlov is, az Amerikával foglalkozó elemző azonban úgy véli, Moszkva és Washington között azonban legfeljebb egy-két évig tarthat az enyhülés. Szuszlov szerint optimizmusra ad okot, hogy Trump aligha avatkozik be a közvetlen elődeire jellemző intenzitással más államok belügyeibe, s ez a hozzáállás eleve nyugtatóan hathat az orosz–amerikai kapcsolatokra. Ebben a hangulatban esély van a közös megoldás keresésére Szíriában, s előrelépés lehet a minszki megállapodás körüli vitákban is. Ugyanakkor a szakértő megjegyzi, a Kína és Irán kapcsán a két ország között már most látható éles nézetkülönbségek előbb-utóbb a feszültség növekedéséhez vezetnek. Moszkva semmiképpen sem fog felsorakozni a Peking feltartóztatását célzó politika mellé, így 2018 és 2020 között ez a kétoldalú kapcsolatok romlásához vezethet. Szintén próbára teheti a kétoldalú viszonyt, ha Washington bekeményít Iránnal szemben, hiszen ez a rakétavédelmi rendszer körüli problémákra is kihat. A problémák komplex és az érdekek sok tekintetben eltérő volta tehát Szuszlov szerint időlegesen hozhat enyhülést, amit üdvözölni kell, ám a két hatalom összeborulására nem érdemes számítani.
