A néppárti Antonio Tajanit választották meg kedden az Európai Parlament (EP) elnökének a képviselők az uniós testület strasbourgi plenáris ülésén. Az olasz politikust a szavazás negyedik és egyben fordulójában választották meg a képviselői szavazatok 55,4 százalékával. A 751 képviselő közül 663 adta le a szavazatát érvényesen. Tajani 351 voksot kapott, riválisa, a szociáldemokrata Gianni Pittella 282-t. Az abszolút többséghez minimum 317 szavazatra volt szükség – jelentette az MTI.
„A monarchia nem rosszabb modell a parlamentáris demokráciánál.” Hinnék vagy sem, ez a mondat Antonio Tajani múlt év végén a Mandinernek adott interjújából származik, és talán többet elmond arról, hogy mi várható a frissen megválasztott elnöktől, mint bármelyik részletes önéletrajz. No nem mintha attól kellene félni, hogy a 63 esztendős olasz politikus, aki fiatalabb korában bevallottan tagja volt az olasz monarchista szervezetnek, esetleg meg szeretné koronáztatni magát.
Éppen ellenkezőleg, személyében ezúttal olyan ember kerül az Európai Parlament élére, aki nem feltétlenül egy brüsszeli vízfejben látja az unió megmentését, hanem több teret engedhet a nemzeti szuverenitásnak.
Pedig maga Tajani ízig-vérig európai politikus. Eredetileg jogot végzett, majd egy ideig az olasz légierőnél szolgált, később az újságírásban próbálta ki magát, mielőtt politikai pályára lépett. Egyike volt az 1994-ben életre hívott Forza Italia alapítóinak, de fontosabb tisztséget Olaszországban nem töltött be, bár egy ideig a kormányfő, Silvio Berlusconi szóvivője volt. Sokkal inkább az európai politikában találta meg számításait, képviselői pályafutása során volt közlekedésért felelős biztos, az Európai Bizottság alelnöke, iparért és vállalkozáspolitikáért felelős biztos, majd az Európai Parlament alelnöke. Azt tehát nem lehet rá mondani, hogy ne lenne a kisujjában a brüsszeli bürokrácia, sőt már jelölését is ennek köszönheti: mindenkit személyesen ismer. Olyan régi motoros, aki a nehéz időkben hidat építhet a pártok között, beleértve a populistának bélyegzett alakulatokat is. Más kérdés, hogy eddigi önéletrajza neki sem éppen patyolattiszta. Sokan már a Berlusconihoz fűződő szoros kapcsolatot is hibájaként emlegetik, valamint felelősségét firtatják abban, hogy közlekedési biztosként meglett volna a lehetősége a két éve kirobbant dízelbotrány megakadályozására.
