Ha ezekben a kérdésekben sikerül is megegyezni, még mindig hátravan, hogy Ankara és Athén is rábólintson az alkura. Habár Törökország számára már csak a befagyott uniós csatlakozási tárgyalások miatt is megkerülhetetlen a konfliktus rendezése, az nem egyértelmű, hogy az elnöki rendszer bevezetésére készülő Recep Tayyip Erdogannak Ciprus „elvesztése” most az érdekeit szolgálná. Ugyanígy felvetődhet a görögökben: ők mit nyernének az újraegyesítéssel? Az EU egyébként nyilván örülne neki, hiszen nemcsak egy régi problémát orvosolnának, de bizonyítanák a diplomácia erejét, jó példát mutatnának a keresztény-muszlim békülésre. És persze a legfontosabb, hogy vajon mit szólnának ehhez az emberek. Hiszen egyszer, 2004-ben már közel kerültek a megoldáshoz. Akkor azonban a török ciprióták 74 százaléka igent, a görög ciprióták 65 százaléka nemet mondott a népszavazáson az újraegyesítésre.
Az újraegyesítéssel Magyarország is érdekes helyzetbe kerülne, hiszen 2014-ben bezártuk nicosiai nagykövetségünket, ugyanebben az évben viszont Észak-Ciprus képviseletet nyitott Budapesten.
