Tíz éve végezték ki Szaddám Huszeint. Ennek évfordulójára időzítve adta ki John Nixon Az elnök kikérdezése című könyvet, amellyel most turnézik.
Az azóta nyugdíjba vonult ügynök a kihallgatásról a Heti Válasznak azt mondta, akkoriban vezető elemzőként dolgozott a CIA közel-keleti és dél-ázsiai irodájának iraki ügyosztályán. „Az volt a dolgom, hogy szemmel tartsam Szaddám karrierjét, és feljegyzéseket írjak a politikai döntéshozóknak arról, mire készül. 2003 októberében, hét hónappal az invázió kezdete után pedig önként mentem Irakba, hogy elemzésekkel támogassam az amerikai katonai erőfeszítéseket” – fogalmazott. Itt kérték meg arra, hogy a HVT–1, vagyis a High Value Target 1, az egyes számú célpont, Szaddám Huszein elemzője legyen.
Az első találkozásról azt mondta, „a srácok a különleges erőknél »elrendezték egy kicsit«” Huszeint, aki panaszkodott is a bánásmód miatt. Nixont arra kérték, segítsen azonosítani, hogy a katonák a megfelelő személyt fogták-e el, így megvizsgált rajta néhány külső jegyet, például a sebhelyeit és a törzsi tetoválásait. Azonban – mivel „számtalan órányi” videóanyagot korábban megnézett róla, nem volt kétsége azzal kapcsolatban, hogy valóban ő az.
A kihallgatást hivatalosan az elfogása után egy héttel, 2003. december 20-án kezdték meg. A Fehér Ház és a CIA számára a tömegpusztító fegyverek holléte volt a legfontosabb, aztán kiderült, hogy nem léteznek. „Jómagam a bagdadi kiküldetésem vége felé, 2004 januárjában kezdtem kételkedni abban, amit előzőleg hittünk” – közölte Nixon. Mint mondta, hozzáértő kollégáival konzultálva végül levonta a következtetést, hogy Szaddám igazat mondott.
„Forrásaink az 1990-es és 2000-es években kezdtek felszívódni, így lemaradtunk dolgokról, amelyek aztán megleptek minket. Például nem tudtuk, hogy az utolsó időszakában belefáradt a mindennapos kormányzásba, és helyette regényírással foglalkozott” – magyarázta az egykori CIA-s. Hozzátette: meglepte, hogy Szaddám nagyon össze volt zavarodva az Egyesült Államokkal kapcsolatban, és hitt abban, hogy a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után Amerika újra szövetségesként tekinthet rá. „Nem tudta megérteni, miért nem hiszi el neki senki, hogy nem volt köze a terrortámadáshoz. Olyannyira nem hittek neki, hogy Bushék még 2008-ban is azt kérdezték a CIA-től, milyen kapcsolat van Szaddám és az al-Kaida, illetve 9/11 között.”
Arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen volt Szaddám Huszein négyszemközt, Nixon azt mondta, rendkívül megnyerő tudott lenni, ha akart. „Udvarias, önvádló, és volt humorérzéke. Mégis, ahogy megismertem, láttam, hogy tud gonosz, agresszív meg kicsit ijesztő is lenni” – fogalmazott. Úgy véli, Szaddám érezte, hogy ki fogják végezni, és vélhetően „belátta, hogy ez a végzete”.
Azzal kapcsolatban, hogy mit gondol az Egyesült Államok Irakban játszott szerepéről, Nixon azt mondta, mélységesen dühíti, amit a térségben csinálnak. „Semmi jóval nem járt a háború, sőt újabb rossz dolgokat okozott, amelyek hatását az elkövetkező években fogjuk érezni. Teljesen felesleges volt az egész.”
A volt CIA-ügynök a jelenlegi politikai helyzetről is beszélt. Mint mondta, a „Trump-féle átmenet ugyanolyan förtelmes volt, mint az egész választás”, ám az Obama-kormány „dicstelenül távozik”, mert azzal próbálta Trump legitimitását aláásni, hogy hírszerzési anyagokat szivárogtatott a demokraták szervereinek meghackeléséről és az állítólagos orosz Trump-dossziéról. „A CIA vezetése ezzel veszélyes vizekre evezett” – vélekedett, hozzátéve: ha az elnök és a hírszerzők nem tudják támogatni egymást, és képtelenek nemzetbiztonsági kérdésekben együttműködni, azt ellenségeik ki fogják használni.
