Tényleg jobb lesz a briteknek egyedül?

Egy kutatás szerint négyszázezer munkahelyet és több milliárd fonttal nagyobb exportot hozna nekik a brexit.

Miközben teljes a tanácstalanság arról, hogy a más európai uniós országból származó munkavállalók maradhatnak-e az Egyesült Királyságban a közösség elhagyása után, úgy tűnik, a kilépésért kampányoló politikai erők mindent megtesznek azért, hogy elhitessék, minden jobb lesz önállóan. Legutóbb a tekintélyes, távozáspárti konzervatív politikus, Michael Gove által támogatott Change Britain nevű szervezet jött ki egy tanulmánnyal, amely azt bizonygatja, hogy a kilépéssel maga a földi paradicsom jön el a szigetországban.

Azzal számolnak, hogy ha a vámunió elhagyása esetén sikerül szabadkereskedelmi megállapodásokat kötni a világ nyolc jelentős gazdasági hatalmával – például az Egyesült Államokat, Kínát, Indiát és Kanadát nevezik meg –, akkor a szigetországban nem kevesebb mint négyszázezer új munkahelyet lehetne teremteni, valamint húszmilliárd fonttal magasabb lenne az export értéke is. Eddig ilyen szerződésekre nem volt lehetőség, ez ugyanis uniós, és nem tagállami hatáskör.

Noha a brexit legnagyobb pártolói már-már a szabadkereskedelem bajnokaként képzelik el a szigetországot, a Change Britain számításaival több probléma is akad. Azontúl, hogy az eredmények már első ránézésre is eszméletlenül optimistának tűnnek, értelemszerűen nem kérdezték végig az összes lehetséges partnert sem, hogy akarnak-e egyáltalán szerződni az Egyesült Királysággal. Bár ezt egy részük már jelezte – például Kína és az Egyesült Államok –, Japán és az ASEAN-országok legfeljebb utalásokat tettek a lehetőségre, vagy még azt sem. A Change Britainnél ugyanakkor kiszámolták, hogy már azokkal is, akik eddig jelezték érdeklődésüket, 240 ezer új munkahelyet lehetne teremteni. Csakhogy, ahogy azt Jonathan Portes, a Londoni Királyi Főiskola (KCL) professzora is közölte, a tanulmány úgy kalkulál, hogy az egyezmények megkötésével növekszik az export, ami több munkahelyet jelent, viszont nem számol a felpörgő importtal, ami viszont munkahelyeket szüntethet meg az Egyesült Királyságban. Ráadásul – végképp érthetetlen módon – úgy alapoznak egy lehetséges, Dél-Koreával kötendő egyezmény áldásos hatásaival, hogy ilyen szerződés már eddig is érvényben volt – igaz Szöullal az Európai Unió egésze szerződött.

Érdemes meghallgatni az Egyesült Királyság kedden lemondott európai uniós nagykövete, Sir Ivan Rogers szavait is, aki pont arról beszélt, hogy „egyesek hiedelmével ellentétben szabadkereskedelem nem lesz csak úgy önmagától, ahhoz két- és sokoldalú egyezségekre és számunkra elfogadható feltételek elérésére lesz szükség”. Az igaz ugyan, hogy London az Európai Unió és az Egyesült Államok között megkötni kívánt transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségnek (TTIP) is az egyik legnagyobb pártolója volt kontinensünkön, ám elhamarkodott lenne azt hinni, hogy a közösség elhagyásával sorban fognak jelentkezni a partnerek a britek háza táján.

Érthető ugyanakkor, hogy a brexitpártiak optimista képet próbálnak festeni a helyzetről, hiszen baljóslatokból is akad éppen elég. Az Europlace nevű párizsi intézet nemrégiben arról számolt be, hogy a francia főváros akár heteken belül elkezdheti átcsábítani a pénzügyi szektorban dolgozókat, és nagyjából húszezer állást biztosíthat francia földön, London kárára. Az utóbbi időben ráadásul erősen romlott a brit gazdaság állapotának lakossági megítélése, és a háztartások saját pénzügyi kilátásaikat is egyre rosszabbnak tartják, a britek alig 11 százaléka bízik ugyanis pénzügyi helyzetének idei javulásában.