Érdemes meghallgatni az Egyesült Királyság kedden lemondott európai uniós nagykövete, Sir Ivan Rogers szavait is, aki pont arról beszélt, hogy „egyesek hiedelmével ellentétben szabadkereskedelem nem lesz csak úgy önmagától, ahhoz két- és sokoldalú egyezségekre és számunkra elfogadható feltételek elérésére lesz szükség”. Az igaz ugyan, hogy London az Európai Unió és az Egyesült Államok között megkötni kívánt transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségnek (TTIP) is az egyik legnagyobb pártolója volt kontinensünkön, ám elhamarkodott lenne azt hinni, hogy a közösség elhagyásával sorban fognak jelentkezni a partnerek a britek háza táján.
Érthető ugyanakkor, hogy a brexitpártiak optimista képet próbálnak festeni a helyzetről, hiszen baljóslatokból is akad éppen elég. Az Europlace nevű párizsi intézet nemrégiben arról számolt be, hogy a francia főváros akár heteken belül elkezdheti átcsábítani a pénzügyi szektorban dolgozókat, és nagyjából húszezer állást biztosíthat francia földön, London kárára. Az utóbbi időben ráadásul erősen romlott a brit gazdaság állapotának lakossági megítélése, és a háztartások saját pénzügyi kilátásaikat is egyre rosszabbnak tartják, a britek alig 11 százaléka bízik ugyanis pénzügyi helyzetének idei javulásában.
