Steffen Seibert tájékoztatóján kiemelte, hogy Washington és London mindig is különösen szoros kapcsolatokat ápolt, és csak ennek tulajdonítható, hogy az EU-s tagállamok vezetői közül elsőként – pénteken – a brit miniszterelnök keresi fel Donald Trumpot.
Az EU-ban nincs semmiféle „versengés” a találkozásért az új amerikai elnökkel – húzta alá a szóvivő.
Angela Merkel és Donald Trump első találkozójával kapcsolatban nincs új fejlemény – tette hozzá Steffen Seibert, megjegyezve, hogy „mindennek megvan a maga ideje”.
A berlini vezetés már minden lehetséges kapcsolatot kialakított, amelyet az új washingtoni kormányzattal a jelenlegi, még formálódó állapotában ki lehetett alakítani, és ezek a kapcsolatok egyre inkább megszilárdulnak – mondta a kormányszóvivő.
A külügyminisztérium szóvivője, Martin Schäfer hozzátette, hogy az uniós tagországoknak világossá kell tenniük a Trump-kormány számára, hogy milyen értékeket képviselnek, és milyen meggyőződések és érdekek vezérlik őket.
Az EU-nak fel kell készülnie arra, hogy egységesen és megfelelően reagáljon a bizonytalan jövő kihívásaira – mondta a szóvivő azzal kapcsolatban, hogy Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter egy hét végén megjelent írásában hangsúlyozta, hogy Donald Trump hatalomra lépése a 20. századi nemzetközi rendszer végét és egy új, zavaros korszak kezdetét jelenti.
Németországban a politikai kapcsolatok mellett a világgazdasági rendszer lehetséges átalakulása és mindenekelőtt a német–amerikai gazdasági kapcsolatok változásának lehetősége okoz aggodalmat Donald Trump hatalomra kerülésével kapcsolatban. A sajtóban az utóbbi napokban gyakran idéznek egy 1990-es lapinterjúból, amelyben Donald Trump sürgette, hogy az amerikai ipart védjék vámokkal a német és a japán konkurenciától.
Donald Trump meggyőződése több mint negyedszázad alatt nem változott, ezt jelzi a beiktatása előtti napokban a The Times című brit és a Bild című német lapnak adott interjú is, amelyben kilátásba helyezte, hogy 35 százalékos védővámmal sújtják a német autóipart.
Az ügy azért fontos Németországnak, mert gazdaságának fő húzóágazata az exportra építő ipar, és az Egyesült Államok az első számú gazdasági partnere. A legutóbbi adatok szerint 2015-ben mintegy 114 milliárd eurót tett ki az Egyesült Államokba irányuló német export, a behozatal pedig ennek alig a fele, 60 milliárd euró volt. Ezt az egyoldalúságot – a német külkereskedelmi mérleg erőteljes többletét – már az Obama-kormányzat is aggályosnak tartotta.
