Vietnamban is keres pilótákat a hazai nagy fapados légitársaság. Nem azért, mert kifejezetten távol-keleti munkatársakat szeretne foglalkoztatni, hanem mert sok magyar repülős szakember távozott a messzi országba; talán akad köztük olyan, akit sikerül hazacsábítani.
Van, akit a kényszer, másokat a szakmai kihívás csábított a távolba, Malév-árvák szerte a világban feltűnnek. A hétfő hajnali, biskeki szerencsétlenség és a légitársaság magyar érintettsége miatt sokan gondolhatják, hogy a munkájukat vesztett kapitányok és elsőtisztek jelentős része ma harmadik világbeli állapotok között kénytelen dolgozni, gyakran az életét is kockáztatva.
„Ez egyáltalán nincs így. Kevés magyar pilóta kockáztatja az életét, a legtöbbjük olyan cégnél repül, ahol a szakmai színvonal garantálja a biztonságot. A szerencsétlenül járt török társaságot is jó nevű, megbízható cégként ismeri a szakma” – tudtuk meg Varga G. Gábortól, az Egek Ura Blog szerzőjétől, a Hír TV munkatársától.
Mint arról az MNO is beszámolt, lakóházakra zuhant egy török teherszállító repülőgép hétfőn Kirgizisztánban. A balesetben legalább harmincheten meghaltak. A korábban ACT, ma MyCargo néven ismert légitársaság magyarokat is foglalkoztat, de egyikük sincs az áldozatok között. Boeing 747 típusú óriásgéppel jelenleg három magyar pilóta repül a világon, ketten a MyCargónál. Egyiküket, Szüle Zsoltot a szaúd-arábiai Dzsiddában értük utol – a kapitány a tragédiáról értesülve Facebook-oldalán fejezte ki részvétét, és jelezte, hogy jól vannak.
A lezuhant gép személyzetének valamennyi tagja török volt. Az útvonal, amelyen a gép repült, rendszeresen használt teherszállítási útvonalnak számít a társaságnál, repüléstechnikailag pedig nem számít kifejezetten bonyolultnak. „Egyelőre azt lehet tudni, hogy rosszak voltak a látási viszonyok” – mondta telefonon Szüle Zsolt, aki korábban utasszállító gépeket vezetett, s két éve pont azért ment a török-kínai vegyes tulajdonú, teherszállítással foglalkozó légitársasághoz, hogy Boeing 747-esen repülhessen.
A cég eddig hét óriásgépet üzemeltetett, és mintegy nyolcvan pilótát – negyven kapitányt, negyven elsőtisztet – foglalkoztat. „Mindenki ismer mindenkit. Olyan mint egy nagyobb családi vállalkozás, ezért is viselt meg mindenkit a tragédia” – mesélte a magyar kapitány. Hozzátette, a gép vezetői – mindketten ötven feletti, családos férfiak – jó szakembernek számítottak.
A másodpilóta, akivel a magyar kapitány kifejezetten jó kapcsolatot ápolt, és többször repült együtt, a török hadsereg nyugalmazott altábornagya volt. A gépen a vezetőkön kívül egy szerelő és a szállítmány ki- és berakodásért felelős munkatárs (loadmaster) vesztette életét.
A repülős szakújságíró, Hír TV-s riporter tette hozzá mindehhez, hogy a MyCargo különféle jól ismert társaságoknak repült, a Turkish Airlines mellett a Qatarral, a Saudiával is gyakran szerződött szállításokra. A törökországi légi közlekedés pedig eleve jó színvonalúnak és biztonságosnak számít.
Ugyanez nagyjából elmondható az öböltérség országairól – Egyesült Arab Emirátusok, Katar –, valamint Vietnamról és Kínáról is, ahol sok magyar pilóta kapott munka- és repülési lehetőséget. Az újságíró tud Etiópiában repülő magyarról is, ahol az ország fejeletlenségének dacára a nemzeti légitársaság, az Ethiopian Airlines megbízhatónak és biztonságosnak számít, afrikai viszonylatban különösen.
Ezzel együtt igaz, hogy több magyar pilóta kapott felkérést – főleg a Malév csődjét követően – konfliktuszónákban üzemelő vagy rossz hírű társaságoktól is, például Líbiából, és akadt köztük olyan, aki anyagi vagy szakmai megfontolásból igent mondott. Ezeknél a cégeknél kétségtelenül nagyobb a kockázat, nagyobb valószínűséggel történhet emberi mulasztás.
Az ázsiai légitársaságokon belül uralkodó hierarchia Varga G. Gábor szavai szerint olykor túlságosan vaskalaposnak tűnik egy európai számára. Ám akinek sikerült beilleszkednie, elsajátítania a helyi szokásokat, rutinokat, azt jó fizetés és szakmai háttér várja, többnyire róla és családjáról is gondoskodik a munkáltató. Kellemes lakhatást biztosítanak, nemzetközi iskolába járatják a gyerekeket. A kint dolgozó pilóták számára vonzó, hogy széles törzsű óriásgépekre is kiképezhetik őket – mint a Boeing 747 vagy az annál ma már gyakoribb Airbus 330, Boeing 777 – amire itthon nem lenne esélyük. A távoli élet és az európainál feszítettebb munka miatt azonban többségük hazavágyik.
