A lap szerint a BND újságírók és egész szerkesztőségek után is kémkedett, világszerte legalább 50 telefon- és faxszám, illetve e-mail-fiók forgalmát figyelte meg.
A nemzetbiztonsági szolgálat célpontjai között volt például a Reuters hírügynökség több mobiltelefonja, illetve műholdas telefonja, amelyet Afganisztánban, Pakisztánban vagy Nigériában használtak, továbbá a brit közszolgálati médiatársaság, a BBC Afganisztánban vagy a társaság londoni központjában üzemeltetett több mint egy tucat vonala és a The New York Times című amerikai lap egy afganisztáni kommunikációs csatornája.
A Der Spiegel beszámolója alapján a telefonszámok és az e-mail-címek úgynevezett szelektorok – keresőkifejezések – voltak, amelyekkel átfésülték az elektronikus kommunikáció megfigyelésére szolgáló rendszereket és adatbázisokat a bajorországi Bad Aiblingban működő megfigyelőállomáson.
A BND a Der Spiegel megkeresésére nem foglalt állást az ügyben.
A Der Spiegel rámutatott, hogy az újságírók az orvosokhoz és az ügyvédekhez hasonlóan jogszabályokban garantált különleges védelmet élveznek Németországban, például forrásaik védelmében megtagadhatják a tanúvallomást.
A német újságírók szövetsége (DJV) az eset kivizsgálását követeli a kormánytól. Amennyiben beigazolódik a gyanú, akkor az ügy azt jelenti, hogy a német külföldi hírszerző szolgálat „súlyosan beavatkozott” a sajtó szabad működésébe – hangsúlyozta közleményében a DJV elnöke, Frank Überall, hozzátéve: a BND-nek nemcsak belföldön, hanem Németország határain kívül is tiszteletben kell tartania a sajtó és a vélemény szabadságát.
A DJV a BND-től is felvilágosítást kért, és azt a választ kapta, hogy a szolgálat a tevékenysége „operatív vetületeiről” kizárólag a kormánynak és a szövetségi parlament (Bundestag) illetékes testületeinek ad tájékoztatást.
A Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi civil szervezet a sajtószabadság elleni támadásnak és alkotmánysértésnek nevezte az esetet, és bejelentette, hogy több újságírói érdekképviseleti szervezettel együtt a német alkotmánybírósághoz fordul.
A Bad Aibling-i állomást amerikai szolgálatok építették és üzemeltették a hidegháború idején, és a BND csak 2004-ben vette át. Az informatikai hírszerzésre szakosodott amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) ezután megtarthatott egy összekötői irodát az állomáson, és a BND még éveken keresztül futtatta rendszerein az amerikai partnertől milliós nagyságrendben kapott szelektorokat. Ez az NSA 2013-ban leleplezett adatgyűjtő programjaival összefüggésben jutott nyilvánosságra. Két évvel később az is kiderült, hogy a BND az NSA-tól függetlenül, önállóan is kémkedett baráti célpontok, köztük szövetséges államok berlini nagykövetségei és uniós intézmények ellen.
