Angela Merkel valódi kihívót kapott

Visszatért a politika Németországba: a többség már Martin Schulzot választaná kancellárnak.

Martin Schulz kancellárjelöltsége meglendítette az eddig tetszhalott német szociáldemokratákat (SPD). Az Európai Parlament egykori elnökét, Martin Schulzot a választók fele szeretné kancellárnak, míg Angela Merkel folytatását csak a németek egyharmada támogatja. A Kereszténydemokrata Unió (CDU) valódi ellenfelet kapott: saját koalíciós partnerét.

A szocdemekkel nagykoalícióban kormányzó Angela Merkel eddigi alternatívája a nevében is ezt hirdető Alternatíva Németországnak (AfD) párt volt. Merkel velük szemben a jobbközéptől a balközépig terjedő társadalmi támogatottságban bízhatott. Ismert baloldali értelmiségiek álltak ki még tavaly a kereszténydemokrata kancellár mellett. Az, hogy Merkelnek nincs alternatívája, azonban csalóka volt. Nem ő volt igazán erős, csak a baloldal felettébb gyenge. Január végén aztán a német szociáldemokraták az Európai Parlament (EP) egykori elnökét, Martin Schulzot kancellárjelöltükké választották. Hiába kormányoz az SPD Merkellel közösen, Schulz kívülről jön, ennek megfelelően keményebben is bírálhat.

Az eredmény mindenkit meglepett. Az SPD népszerűsége két hét alatt nyolc százalékot ugrott, s már csak négy százalékkal van lemaradva a keresztény uniópártok (CDU/CSU) mögött. Ráadásul ha a németek közvetlenül választhatnák a kancellárt, Martin Schulz már most győzne: a németek ötven százaléka őt akarja kancellárnak, s csak harmincnégy százalék adna még négyévnyi esélyt Merkelnek. Az SPD tehát feltámadt. Már nem az AfD Merkel igazi alternatívája, a jobboldali populista párt rögtön zuhant három százalékot a népszerűségi listákon.

Az SPD 2002 óta először ismét fel mer vállalni egy baloldali programot, a német bérek növelését, a szociális kiadások emelését ígéri. Ez pedig tényleg szemben áll Angela Merkel és Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter spórolásával. Noha a német adóbevételek évről évre növekednek és a német gazdaság is szárnyal (főleg a gyenge euró miatt), a fizetések nem követték le mindezt. Martin Schulz a merkeli Európa-politikát is elutasítja: egységesebb, szolidárisabb Európai Uniót akarna, amiben a németek nem csupán a gyenge euró nyertesei, de a belső szolidaritás motorjai is lennének. Schulz például támogatja az eurókötvények bevezetését, azaz a szegényebb euróállamok adósságát közössé tenné. Schäuble ilyesmiről hallani sem akar. Nem véletlenül hasonlította a kereszténydemokrata pénzügyminiszter Martin Schulzot Donald Trumphoz. A CDU üzenete ezzel egyértelmű: aki ellenünk, az mind populista.

A CDU pártszékházában bizonyosan örömmel lapozgatták a Der Spiegel hetilap legfrissebb számát is: a balliberális újság szerint Martin Schulz EP-elnökként a sajtósának a megengedettnél magasabb juttatásokat biztosított, nemegyszer akár fiktív utakat is elszámolva költségként. Ráadásul Schulz az állításával ellentétben jelentős összegeket fog kapni az Európai Parlamenttől távozása után is. A CDU a pénzek visszafizetését követeli, és álszentséggel vádolja az SPD jelöltjét.

Merkelék tehát megijedtek, a szeptemberi választás egyáltalán nem lesz olyan könnyű győzelem, mint ahogy akár csak két hónappal ezelőtt is sejtették. A jobboldalon eleve a liberális Német Szabaddemokrata Párt (FDP) és a populista AfD is halászik. A CDU néhány politikusa annak sem örült különösebben, hogy Angela Merkel az államfői posztot átengedte az SPD-nek. A szociáldemokrata Frank-Walter Steinmeier a nagykoalíció jelöltjeként végül fölényesen nyert vasárnap, de akadt több CDU/CSU-s vakond, aki a titkos szavazáson mégsem őt választotta.

A felfokozott hangulat azonban mindenképp jót tesz a német demokráciának. Ha nem a szocdemek, akkor a jobboldali populisták hívták volna ki Merkelt. Schulz erősödésével ugyan már nem lehetünk biztosak abban, hogy Merkelnek sikerül Kohl bravúrja, a tizenhat évnyi kancellárság – ám az alternatíva immáron nem az Európa-ellenes bezárkózás.