A brexitnek van egy olyan oldala, amelyet még azok a britek is sajnálnak, akik egyébként az Európai Uniótól való függetlenedést teljes szívvel támogatják. Ez pedig a londoni székhelyű Európai Gyógyszerügynökség (EMA) szinte elkerülhetetlennek tűnő elvesztése. A bánkódás oka érthető. Az évi körülbelül 300 millió eurós (92,2 milliárd forintos) költségvetési kerettel gazdálkodó gigaszervezet 900 szakértőt foglalkoztat a 23,5 ezer négyzetméter alapterületű központjában. Ezenkívül pedig évente további mintegy 40 szakértőt fogad külföldről. A teljes embertömeg hatása a helyi gazdaságra nézve sem elhanyagolható. Az ügynökség vendégei és munkatársai esténként 350 hotelszobát töltenek meg a városban heti öt napon át. Nem csoda, ha a nagy presztízsű intézmény befogadásáért csak úgy tolonganak az EU-tagországok, jelenleg szám szerint tizenhatan, köztük Magyarország is – derítette ki az amerikai Politico brüsszeli ügyekkel foglalkozó hírportálja.
Budapest első ránézésre ideális lehetne az EMA befogadására, hazánknak azonban fel kell kötnie a gatyáját, ha valóban le akarja győzni a versenytársakat. Köztük olyan városokat, mint például Amszterdam, Athén, Barcelona, Dublin, Koppenhága, Lille, Lisszabon, Milánó, Stockholm vagy Varsó. Miként arra az MTI is rámutatott, a döntéshez a tagállami kormányokat tömörítő tanács egyhangú szavazására van szükség, de nincs rá precedens vagy bevett eljárás, hogy miként kell új központot választani egy uniós hivatalnak. A Politico által megkérdezett illetékesek szerint politikai megfontolásokat, földrajzi szempontokat is számításba vehetnek a döntés során, emellett más faktorokat, akár a menekültválság kezeléséből vállalt terheket is. Bert Koenders holland külügyminiszter az EUObserver uniós ügyekkel foglalkozó portálnak nyomatékosította: „Magától értetődő, hogy mihamarabb tisztán kellene látni az Európai Gyógyszerügynökség jövőjét illetően. Az EMA munkája túlságosan fontos ahhoz, hogy a brexit-tárgyalások utánra halasszuk a döntést.” Vannak, akik abban reménykednek, hogy az ügynökség Nagy-Britanniában maradhat, minthogy nincs olyan jogszabály, amely egyértelműen kimondja, hogy nem lehet egy uniós szervezet székhelye az EU-n kívül. Egyesek szerint már júniusban létrejöhet a kompromisszum, sokan azonban attól tartanak, hogy az EMA magasan képzett munkatársai máshol néznek új állás után az elhúzódó bizonytalanság miatt.
A lobbizásba kormányfők, miniszterek és magas rangú diplomaták is beszálltak Brüsszelben. Az utóbbi hetekben Paolo Gentiloni olasz és Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök közvetlenül Donald Tuskhoz, az Európai Tanács elnökéhez fordult; mások mellett a magyar és az ír egészségügyi miniszter pedig az egészségügyért felelős uniós biztossal egyeztetett az ügyben – írták a Politico összeállításában. Bennfentes források szerint egyébként pusztán gyakorlati szempontokból Svédországnak, Dániának, Hollandiának és Németországnak van a legjobb esélye, a megfelelő infrastruktúrájuk és magas életminőségük miatt. Az uniós vezetők ugyanakkor 2003-ban úgy döntöttek, hogy az újonnan csatlakozó tagállamok élveznek majd elsőbbséget az új ügynökségek elosztásánál, ez pedig a Politico szerint Magyarország, Horvátország vagy Bulgária malmára hajthatja a vizet. Becslések szerint a döntés meghozatalát követően két évre lesz szükség a költözéshez.
– Egyelőre nem beszélhetünk a lehetséges áttelepülés részleteiről. Az Egyesült Királyságban megtartott népszavazásnak az EMA helyszínére és tevékenységére gyakorolt pontos hatásai egyelőre ismeretlenek, ezért nem szeretnénk semmilyen spekulációba bocsátkozni – ezt már maga az Európai Gyógyszerügynökség válaszolta lapunk kérdéseire. Ugyanakkor az EMA elismerte, egyes tagállamok valóban jelezték az intézmény befogadására vonatkozó szándékukat. Hozzátették, a végső döntés az Európai Tanácsban születik majd meg, arra közvetlen beleszólása nem lesz az EMA-nak.
