Miközben Franciaországban folyamatosan tartóztatják le a terrorgyanús személyeket, a börtönök pedig a dzsihadizmus terjedésének melegágyává váltak, az éppen ezen okok miatt épített első „deradikalizációs központ” kong az ürességtől. Pedig az alapötlet még ígéretesnek is tűnt; egy-egy ilyen intézmény korlátozott számú 18–30 év közötti fiatalt fogadna be, akik ugyan még nem követtek el semmi súlyosat, de bizonyos okokból szélsőségesként tartják őket számon. Ilyennek számítanak például azok, akik sikertelenül próbáltak a Közel-Keletre utazni, hogy csatlakozzanak valamely szélsőséges csoporthoz. Magyarul az állam azelőtt próbál tenni valamit, hogy valaki ténylegesen terroristává válna.
Az elszigeteltség kulcsfontosságú, a miértre pedig a francia börtönállapotok adják meg a magyarázatot. Az összes elítéltnek becslések szerint 50-60 százaléka muszlim, mindezt úgy, hogy a lakosságnak körülbelül 10 százalékát alkotja az iszlámhívő közösség. Miközben ezekben a létesítményekben rengeteg a vallását aktívan gyakorló muszlim, kevés az imahely, és kevés az imám is, vagyis a hitélet jelentős akadályokba ütközik. Márpedig ez remek táptalajt biztosít az önjelölt vallási vezetőknek, a radikális prédikátoroknak, akik az iszlám értékei helyett a saját vagy éppen valamelyik szélsőséges csoportosulás nézeteit terjesztik új „híveik” között. Nem meglepő tehát, hogy a radikálisok száma a börtönökben egyre növekszik.
A problémára a 2015 januárjában végrehajtott párizsi terrortámadás-sorozat irányította rá a figyelmet, kiderült ugyanis, hogy a négy elkövető közül ketten francia börtönben ültek. Noha erre válaszul a radikálisokat elkezdték börtönökön belül is elkülöníteni, nem volt koherens deradikalizációs stratégia, a körülmények az elszeparált részlegekben ugyanolyan rosszak voltak, ráadásul az elkülönítés miatt a rabok még magukba is fordultak.
Tavaly szeptemberben lépett a kormány, és jelentette be a 12 új deradikalizációs központ kialakítását. A körülményeket össze sem lehet hasonlítani a börtönökével, az elsőt például a festői szépségéről híres Loire folyó mentén nyitották meg, egy 18 századi kúriában, a napi program pedig többek közt pszichológiai, valamint a francia patriotizmust erősítő foglalkozásokból áll. Párizs tervei szerint két év alatt több mint háromezer „eltévelyedett” fiatallal foglalkoznának a hasonló létesítményekben. Összehasonlításul: becslések szerint különböző terrorszervezetek csak Franciaországban több mint kilencezer fiatalt radikalizáltak.
Az ötletet már a kezdet kezdetén rengetegen kritizálták. Bár a jelölteket azok közül választották ki, akiket Párizs radikalizált fiatalként tartott számon, a bevonulás önkéntes. Mivel nem elítélt bűnözőkről van szól, ha valaki nem akar menni, élheti tovább a megszokott életét. Ugyan néhány jelentkezőt sikerült összeszedni, de vagy a kiterjedt médiafigyelem miatt mentek haza, vagy mert az egész nem működött, az utolsó lakót pedig éppen a héten ítélték börtönbüntetésre erőszakos bűncselekmény miatt.
Az deradikalizáció ügye pedig aligha tűr halasztást: éppen tegnap vett őrizetbe a francia rendőrség négy embert, köztük egy 16 éves lányt, akiket azzal gyanúsítanak, hogy merényletet készítettek elő Montpellier-ben.
