„Ha olyan országoknak küldünk fegyvereket, amelyeknek az emberi jogokkal való kapcsolata finoman szólva is problematikus, azzal politikailag is támogatjuk őket. Az Egyesült Királyság pedig nem mondhatja őszintén azt, hogy az emberi jogok és a demokrácia mellett áll, amíg ilyen rezsimeknek exportál fegyvereket. Lennie kell egy morális határnak, amelyet nem lépünk át” – fogalmazott lapunk megkeresésére a Fegyverkereskedelem Elleni Mozgalom (CAAT) sajtóreferense, Andrew Smith.
A civil szervezet nem kis bátorságról tett tanúbizonyságot: bíróságon támadta meg a kormányt és a teljes fegyverlobbit, amiért Szaúd-Arábia a britektől vásárolt fegyverekkel hajt végre emberi jogi szempontból aggályos támadásokat Jemenben. Harcuk nem is reménytelen, a júniusban indított jogi procedúra már a legfelső bíróság elé jutott.
Nagy-Britannia fegyverkereskedelmének kétharmada a Közel-Keletre irányul, ahol a politikai szituáció bonyolultságának következtében – Smith szavaival élve – „igazából ötletünk sincs, hogy hova fognak kerülni végül ezek az eszközök”. Ez a jemeni példából is látszik, ahol a 2015 márciusában kezdődött szaúdi beavatkozás óta óvatos becslések szerint is több mint 4 ezer civil halt meg, és körülbelül 19 millió ember humanitárius segélyre szorul. Ami brit szempontból önvizsgálatra ad okot, az az, hogy nagy valószínűséggel általuk bevitt repülőket, lőfegyvereket és robbanófejeket használtak fel a nemzetközi szinten elítélt offenzíva idején.
Noha az Európai Unió és az Egyesült Királyság jogrendjébe is ütközik az olyan országokba irányuló fegyvereladás, ahol potenciálisan emberi jogok megsértésére használják fel őket, csak a jemeni offenzíva kezdete óta 3,3 milliárd fontnyi (1200 milliárd forint) üzletet kötött Nagy-Britannia és Szaúd-Arábia, aminek keretében a szigetország több hadsereg számára is elegendő fegyvert szállít a Közel-Keletre. Az azóta visszavonult David Cameron miniszterelnöksége alatt 5,6 milliárd font (2109 milliárd forint) volt a két ország fegyverkereskedelmi mérlege. A CAAT célja, hogy felfüggesszék az exportot az országba addig, amíg egy független vizsgálat nem állapítja meg: nincsen „nagy esélye” annak, hogy az exportált javakat nemzetközi emberi jogokba ütköző módon fogja használni az importőr.