Új-Zéland a rejtett kincs – egy alkalommal ezzel a nagyon tömör mondattal jelezte egy amerikai befektetési csoport igazgatója, hogy a csendes-óceáni kis ország rengeteg kiaknázatlan gazdasági lehetőséget rejt. Nem meglepő módon Michael F. Bianco kijelentése annyira megtetszett az új-zélandi kormánynak, hogy egyik befektetésösztönző internetes oldaluknak ez lett a mottója.
De azt, hogy valóban valami kincs vezérelte a magyar kormányt, amikor egy irdatlan nagy hitelkeret megnyitásáról döntött, nehéz elhinni. Ugyanis sem az eddigi kivitelünk nagyságrendje, sem jelentős külgazdasági indokok nem állnak a mögött, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium felügyelete alatt működő Eximbank egy 720 millió dolláros, vagyis 207 milliárd forintos hitelkeretet aktivált Új-Zélandon üzletelni kívánó hazai vállalkozások számára.
Az összeg elsőre a 14,4 milliárd forintos tavalyi kivitelünkkel összehasonlítva válik furcsává. A hitelkeret nagysága azt jelenti, hogy a jelenlegi kivitelt alapul véve legalább tizenöt évre előre finanszírozná Magyarország a négy és fél milliós lakosú csendes-óceáni szigetországba irányuló magyar kivitelt és befektetéseket. Más összehasonlításban is figyelemfelkeltő a 207 milliárd, a csupán egymillióval kevesebb lakosú Grúziában megtelepedni vágyó üzletembereknek tavaly májusban csak egy húszmilliárd forintos hitelkeret járt. Az összeg továbbá durván 130 millió dollárral több, mint amit múlt év végén három országnak, Koszovónak, Ukrajnának és a Vietnamnak a magyar kormány az Eximbankon keresztül segély formájában ígért meg.
Az összehasonlítás itt persze sántít, a kedvezményezettek csak célzottan, például az egészségügyi infrastruktúra, a víz- és szennyvízkezelés, a közigazgatás, az oktatás fejlesztésére használhatják fel az összeget. Róna Péter közgazdász lapunknak úgy nyilatkozott, szokatlan és magyarázatra szorul a 207 milliárd forintos kihelyezés. Az ügyben a tárcát és az Eximbankot is kerestük, lapzártánkig nem érkezett válasz.
Az új-zélandi külügyi tárca hivatalos oldala szerénynek titulálja a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatokat. Igaz, a befektetésre ajánlott szektorok között nagy arányban vannak jelen a magas hozzáadott értéket képviselő iparágak, úgymint az informatika, a távközlési, a biotechnológiai és a mezőgazdasági kutatási szektorok. Ezeken kívül annak is érdemes körülnéznie a szigeten, aki speciális filmeffektek gyártására specializálódott, vagy a távközlési iparban, az idegenforgalomban, az útépítésben érdekelt.
Kétséges, hogy bármely szektor kiaknázása iránt hirtelen ekkora étvágy ébred magyar piaci szereplőkben, ennek legalábbis nincs nyoma előzetes kormányzati kapcsolatfelvételekben. Utoljára Kövér László házelnök járt a szigeten 2014-ben. A térségi kapcsolatokat ugyanakkor már huzamosabb ideje építheti Szabó László Zsolt nagykövet, aki az Orbán-kormány 2002-es bukása után a canberrai nagykövetségen dolgozott kulturális attaséként.
Az újonnan megnyitott wellingtoni nagykövetségtől azonban olyan kézzelfogható eredményeket várnak az ottani magyarok, mint a jogosítvány elismertetése. Egy lapunknak névtelenül nyilatkozó vendégmunkás jónak tartaná, hogy ha a többi uniós országhoz hasonlóan végre Magyarország is elintézné, hogy az országban elfogadják a vezetői engedélyeket.
