Az Irak-pillanat. Egyes brit konzervatív parlamenti képviselők így emlegetik a szerda estére tervezett alsóházi szavazást a brexit-tárgyalások megindításáról. Nézetük szerint ugyanis legalább akkora hatással lesz szavazatuk a világtörténelem alakulására, mint tizennégy éve, amikor Tony Blair munkáspárti frakciója zöld jelzést adott a közel-keleti ország inváziójára. A baj csak ott volt, hogy ehhez a konzervatív frakció egésze is áldását adta, ezért sem szeretne senki másodszor is ugyanabba a folyóba lépni, vagyis végzetes politikai döntést hozni. Theresa May egyébként viszonylag nyugodt lehet, a Konzervatív Pártnak kényelmes többsége (329 képviselő) van a 650 tagú alsóházban, és a nagyjából száz unióbarát munkáspárti és konzervatív, valamint skót nemzeti párti képviselőt, tehát a brexit-ellenes tömböt már hosszú ideje azonosítani lehetett.
A megfigyelők egységesek abban, hogy nem a kiválási szándék jelzéséről szóló indítványt megelőző mostani parlamenti vagdalkozások és fenyegetések, hanem az azt követő alsóházi összecsapások lesznek az igazán fontosak. Hiszen a kormány módosító indítványok formájában minden bizonnyal erős mandátummal akarja majd felruházni Mayt, hogy az unióból való kiválást levezényelje. A Munkáspárt és a Skót Nemzeti Párt pedig a puha brexit elérésére fog játszani, és torpedózni fogja a keményvonalasok módosításait. A kormány csütörtökön hozza nyilvánosságra tárgyalási stratégiáját. A bökkenő az, hogy míg May megígérte a törvényhozásnak, hogy a kilépési tárgyalásokat teljesen átlátható módon lehet követni, a nyilvánosság itt direkt veszélyforrás is lehet. Hiszen a tárgyalási pozíciók közreadásából leginkább az uniós tárgyaló felek profitálhatnak. Mindenesetre a pénteki máltai uniós csúcson már sokkal többet fog tudni a több 27 tagállam a brit szándékokról, mint ez idáig valaha. May nyilván rengeteg kérdést is fog kapni az amúgy is a brexitnek szentelt egynapos csúcstalálkozón.
A nagy-britanniai jogszabályi menetrend egyébként a következő: hiába szavaz az alsóház, a Lordok Háza jószerivel a hónap végéig csámcsogni fog a brexit-javaslat felett, ott is megjárja az anyag a bizottságokat. Itt is számítani lehet a húzás-halasztásra, a javaslat felhígítására. Legrosszabb esetben március elején még vissza is repülhet a jogszabálytervezet az alsóházba. A tervek szerint Theresa May március 9-én Brüsszelben találkozik az uniós vezetőkkel, hogy a kiválási szándékról hivatalosan is egyeztessen velük.
Egyébként a hivatalosan A kilépésről szóló tájékoztatás nevű törvényjavaslat rendkívül rövid, mindössze hatsoros és három mondatból áll: Az Európai Unióról szóló szerződés 50. paragrafusának értelmében a kormányfő jelzi országa szándékát az EU-ból történő kilépésre. A jogszabály felülírja az 1972-es, Nagy-Britannia uniós csatlakozását szabályozó törvényt, illetve az annak nevében hozott bármilyen rendelkezést. Jelen jogszabály neve Európai Unió(ból való kiválás) törvény 2017.
A szigetországban és a kontinensen is kell szokni mindenkinek, hogy évekig rengeteg nyitott kérdés fogja övezni az EU-ról való leválás mikéntjét, a folyamatok egyszerűen megjósolhatatlanok. Kezdve azzal, hogy még azzal is lehet számolni, hogy 2019-ben már jó eséllyel egy más felállású Európai Parlament fogja ratifikálni a kilépést. Ha egyáltalán ratifikálja. Persze Nagy-Britannia még ennek hiányában is teljes joggal szakíthat az EU-val, ám olyan kérdések, mint a külföldiek munkavállalása vagy az uniós költségvetési kötelezettségek, így biztos nem lesznek rendezve.
