Ismét felforrósodott az egyébként is jó egy éve feszült hangulat Varsó és Brüsszel között. A lengyel kérdést azonban ennek ellenére egy időre, legalább őszig a háttérbe szoríthatják az Európai Unió kulcsországaiban sorra kerülő választások, s ennek kapcsán az unió jövőjét érintő problémák. Mint azt lapunknak Bogdan Góralczyk, a Varsói Egyetem Európa Központjának professzora is megerősítette, a nézeteltérések fennmaradnak, a további lépésekre azonban az év végénél előbb aligha kerülhet sor. Addig az Európai Bizottság (EB) felmérheti azt is, hogy az uniós tagországok támogatnának-e keményebb retorziókat Lengyelországgal szemben, amelynek kormánya a bírálatok szerint semmibe veszi a jogállamiság elveit. Frans Timmermans, a brüsszeli testület első alelnöke állítólag a tagországok európai ügyekkel foglalkozó minisztereinek ülésén szeretné megvitatni a kérdést. Annak megállapításához ugyanis, hogy valamely tagállam „súlyosan és tartósan” megsérti az unió alapértékeit, az összes többi tagország egyhangú támogatása szükséges. A lengyel politológus szerint a tagországok többségének komoly fenntartásai vannak Varsó jelenlegi politikájával szemben, emlékeztet ugyanakkor arra, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök például korábban kijelentette, nem támogatna semmilyen szankciót.
Az uniós jog végrehajtása felett őrködő EB az alkotmánybíróság helyzete miatt még tavaly januárban indított előzetes vizsgálatot az úgynevezett jogállamisági mechanizmus keretében Lengyelország ellen, majd júliusban ajánlásokat fogalmazott meg Varsó számára. Decemberben pedig éppen a napokban lejárt két hónapos ultimátumot adott a kormánynak arra, hogy rendezze az aggályos kérdéseket. Varsó a brüsszeli fenntartásokra a hét elején levélben válaszolva közölte, az új törvények elfogadásával, s az alkotmánybíróság új elnökének megválasztásával megteremtődtek a testület szabályos működésének feltételei, s lezártnak tekinti a vitát. Nem így látja ugyanakkor a helyzetet a szintén vizsgálódó Velencei Bizottság elnöke, aki a minap aggodalmát fejezte ki a témában, s a közelmúltban lezajlott müncheni biztonságpolitikai fórumon Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszterrel csúnya szóváltásba keveredő Timmermans sem.
De mik pontosan a kritikák? Az EB varsói képviselete által készített, frissen kiszivárgott elemzés szerint Lengyelországban folyamatosan megsértik a jogot, az igazságszolgáltatásban zajló változások a bíróságok szuverenitását korlátozzák, és a bírákat fizikailag is támadják. Ezeket a megállapításokat visszautasítva bekérették a lengyel külügyminisztériumba a brüsszeli képviselet élén álló Marek Prawdát, aki az előző kormány idején többek között Lengyelország brüsszeli nagykövete volt, a választások után azonban azonnal visszahívták. Így kinevezése a varsói képviselet élére nem éppen a kompromisszumok irányába ható gesztus volt Brüsszel részéről.
Ez a feszült hangulat negatívan befolyásolja Varsó középhatalmi ambícióinak kiteljesítését is. Ennek jegyében Jaroslaw Kaczynski igyekszik cáfolni, hogy az új kormány Merkel-, sőt németellenes lenne, s a kancellár közelmúltban zajlott varsói látogatása kapcsán egyenesen úgy fogalmazott, a lengyel érdekeket az szolgálná, ha továbbra is Angela Merkel irányítaná Németországot. A kormányzó párt vezetője ugyanakkor a centralizáció ellen kikelve ezúttal sem zárta ki az uniós alapszerződéseknek a kancellár olvasatában rémálomként ható módosítását. Nyugtatásul Varsó ehhez mindig hozzáteszi, hogy a kormány prioritása az Európai Unió megjavítása, nem pedig lebontása, s a nemzeti egoizmusok Európájához való visszatérés ugyanolyan kártékony lenne, mint az integrációs utópiák. Varsó már csak azért is fogalmaz óvatosabban, mert kimondottan tart az unió kétsebességűvé válásától. A kérdés Merkel varsói tárgyalásain is hangsúlyosan felmerült, s lengyel tárgyalópartnerei rossz ötletnek tartották ezt az elképzelést. Ettől a német kancellár is elhatárolódott, bár mind egyértelműbb, hogy a belső viták mélyülésével jobb híján Berlin is ezen az úton tenné hatékonyabbá az EU működését.
Nem utolsó sorban meg kell említeni, hogy az úgynevezett mag-Európa megteremtése felé haladó mozgások miatt az utóbbi időben elhalkultak Lengyelországban a Közép-Európa szerepéről, vagy a Varsó dominálta, a Balti-tengertől a Fekete-tengerig kiterjedő térség erősítéséről folyó viták is. Bogdan Góralczyk szerint Varsó arról álmodik, hogy az unió szűk köréhez tartozzon, de ehhez egyelőre kevés az ereje, nem tagja az eurózónának, s nem segíti ezen ambíciók megvalósítását a nagyokkal feszült viszonya sem. „Így ott tartunk, ahol régen, túl kicsik vagyunk Nyugat-Európának, s túl nagyok Közép-Európának” – fogalmaz a politológus, megjegyezve, hogy jelenleg még az is inkább csak gondot okoz, hogy lengyel az Európai Tanács elnöke. A kormányzó párton belül komoly viták zajlanak arról, hogy támogassák-e Donald Tusk újraválasztását e poszton. Hivatalos álláspont még nincs, Kaczynski azonban meglehetősen negatívan nyilatkozott erről Merkelnek. Így még az sem kizárt, hogy Tusk a jövőben nem Lengyelország brüsszeli, hanem visszatérő vezérként a hazai ellenzék súlyát növeli majd.
