Ebben a szakmában ugyanis a minél keményebb és hosszabb büntetés a valódi referencia.
Ennek ellenére persze nehéz megtalálni – marketingszempontból – azt a vékony határt, amely a „sittes bűnöző” és a „tapasztalt fogvatartott” imázsa között húzódik.
– Van, akinek a késes támadás és a magánzárka a jó referencia. De van olyan is, akit ez megijeszt. Minden leendő rab mást keres – mondja Levine.
Ő mindenesetre azt állítja, minden igényre van megfelelő tréningje. Sikerességét és módszereit azonban többen is megkérdőjelezik. Az egyik kritizáló a vetélytárs, William Mulholland, aki egyenesen „a börtöntanácsadás használtautó-kereskedőjének” nevezte.
– Azt magyarázza be a leendő elítélteknek, hogy az ügyvédek csak pénznyelők, és ezzel elidegeníti őket tőlük. Pedig amikor a jogi ügyeik intézésére lesz szükség, elengedhetetlenek.
Honlapján mind Mulholland, mind Levine az első számú börtöntanácsadónak nevezi magát. Levine-nak két oldala is van, az egyik kifejezetten értelmiségieknek kínál szolgáltatásokat, és találóan a Wall Street Prison Consultants nevet kapta, a másik, általánosabb honlapon börtön- és jogi hírek mellett börtönfelkeléseket bemutató videók is megtekinthetők a jelentkezés mellett.
Mulholland honlapját és blogját is próbáltuk felkeresni, mára azonban már nem elérhetők.
Helyettük így is akad több más. Amikor egy híres ember börtönbe kerül, a talkshow-k vendégeiként is szerepelnek a tanácsadó irodák vezetői. A legtöbben óradíjban dolgoznak, mások szolgáltatásonként számláznak, de egyben minden szolgáltatóiroda megegyezik: nem a kisembereknek valók, több ezer vagy akár százezer dollár szükséges az igénybevételükhöz.
És hogy mennyire hasznosak? A New York Times által megkérdezett büntetés-végrehajtási dolgozók szerint nem árthat, ha van valaki, aki beavatja a leendő rabot a bonyolult belső szabályzatok világába. Mások szerint nem az egykori elítéltekből lesznek a jó tanácsadók, hanem azokból, akik például börtönőrként dolgoztak korábban. Merthogy ilyenek is vannak.




