Magyarok önfelszámolása a Felvidéken

Nagy felháborodást keltett Gúta egyik iskolájának bezárása.

A nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Szilágyi Péter tavaly szeptemberben a révkomáromi átadáskor arról beszélt, hogy egyedül és kizárólag a magyar nevelési nyelvű intézmények adnak biztosítékot arra, hogy különlegesen gazdag magyar nyelvünk és kultúránk tovább éljen. Ehhez képest úgy tűnik, Gútán egy iskolával kevesebbel vágnak neki a 2017/2018-as tanévnek. Szerettük volna telefonon elérni Madarász Róbertet, hogy jobban megismerhessük a gútai iskolai választékot átalakító szándékának mozgatórugóit, de hívásunkra nem reagált. 

Felvette viszont a telefont Németh Gabriella, az MKP elnökségi tagja, aki elmondta, nagyon jónak tartaná, ha a polgármester, Horváth Árpád ezek után nem írná alá a vonatkozó határozati javaslatot, és egy minden fél számára kielégítő döntés születne az ügyben. Kérdésünkre, hogy elképzelhető-e a renitens MKP-sok felelősségre vonása, a politikus azt mondta, a megszüntetésre szavazók etikai bizottság elé kerülhetnek. Az MKP-s polgármester egyébként kitart a döntés, illetve a határozat szövegezése mellett. Szerinte az iskolabezárás a fejlődés záloga, ami a gútai magyar oktatást, a diákok, szülők és tanárok érdekeit szolgálja. De mint az több helyszíni beszámolóban is olvasható, az ülésen többen is azzal érveltek, hogy két iskolának juttatott állami támogatás több, mint egynek, és az állami támogatás durván évi 80 ezer euróval lesz kevesebb, hiába lesz nagyobb a Corvin a Rákóczi beolvadásával. Emiatt persze nemcsak iskola-, hanem osztály-összevonásokkal is kell majd számolni, aminek egyenes következménye lehet pedagógusok elbocsátása. 

Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges – a kérdést a Csemadok komáromi területi választmányának elnöke Deák Ferenc gondolatainak segítségével emelte lírai magasságokba a Facebookon. Petheő Attila lapunknak azt mondta, Gútára a történelem és a szlovák állam két bástyát is adott, és mindenképpen meg kell tartani azt, ami erősíti a közösségeket. Szerinte minden kedvezőtlen esemény, ami egy Gúta nagyságú településen történik, az egész ország kisebbségi közösségeit elbizonytalanítja.

A kérdés, amelyet az érzelmek, vádaskodások fűtötte gútai döntés példásan mutat, évtizedes problémája a felvidéki magyarságnak. A vidéki kisiskolák évről évre hősiesen küzdenek azzal, hogy meglegyen a minimális létszámú beiratkozó a fejkvótához. Sajnos ebben a küzdelemben sok iskola esik el, a szórványosodás főként egyes nyugat-szlovákiai régiókban, Szenc, Galánta, Vágsellye környékén, Nyitrától délre érezhető, de Léva, Losonc, Szepsi, valamint a két nagyváros, Pozsony és Kassa agglomerációja sem kivétel. Szarka László kisebbségkutató számos elemzésben, tudományos kutatásban ismertette a jelenséget.

Egy általa és Morvai Tünde kisebbségszociológus által ismertetett anyag szerint 2001-ben még 411 magyar többségű település volt Szlovákiában, de közülük már 144-ben nem működött magyar tannyelvű iskola. De a 2011. évi népszámlálási adatok azt mutatták, hogy a magyar többségű települések száma közel ötvennel csökkent. A 363 magyar többségű településre 2011-ben 227 magyar tannyelvű általános iskola (alapiskola) jutott, azaz az iskola nélkül vegetáló magyar többségű falvak száma (136) statisztikailag ugyan csökkent, de közben 21 magyar tannyelvű iskolát kellett bezárni. Szarka Lászlóék tanulmánya ezen túlmenően számos példával illusztrálja, hogy a magyar iskolák fennmaradását – különösen a falvak esetében – számos helyen, például Gömörben, romák beíratásával oldják meg, a jelenség egyre inkább országos tendencia. 

A gútai iskolabezárás viszont annál is fájóbb, hogy a város tömbmagyar területen fekszik, ezért nehéz nem úgy tekinteni a kérdésre, mint hogy a magyarok ezúttal maguknak keresték a bajt. Sőt a harmadik, immár a Híd-Most pártot is koalíciós társnak választó Fico-kormány szép csendben leállt a magyar iskolabezárások erőltetésével.