Tíz hónapos kihagyás után újraindultak Genfben a szíriai konfliktus politikai rendezését célzó, az ENSZ égisze alatt tartott béketárgyalások. Ezen egyfelől az utóbbi hónapokban megerősödött szíriai rezsim képviselői, másfelől az úgynevezett mérsékelt ellenzéket tömörítő Tárgyalási Főbizottság (HNC) ernyőszervezet vesz részt. Ez utóbbiaknak ugyanakkor harctéri jelentőségük jóval kisebb a folyamatból kizárt szélsőséges iszlamista csoportoknál, mindenekelőtt a jelentős területeket megszállva tartó Iszlám Államnál (IÁ) és az an-Nuszra Front utódjánál, a Dzsabhat Fatah as-Samnál.
A tanácskozásokat Staffan de Mistura, az ENSZ szíriai különmegbízottja nyitotta meg azzal, hogy külön-külön fogadta Bassár el-Aszad szíriai elnök kormányának és az ellenzéknek a tárgyalóküldöttségét, bár az ellenzék jelezte, hogy szeretnének közvetlenül tárgyalni a rezsimmel. A reményeket előzőleg lelombozta, hogy Mistura szerdán kijelentette: nem vár áttörést. A konfliktus megoldását célzó diplomáciai erőfeszítésnek azonban ez csak az egyik fele, mely a politikára összpontosít. Az orosz–török–iráni közvetítéssel a kazahsztáni Asztanában az Aleppó elfoglalása után életre hívott tűzszünetre és a kapcsolódó humanitárius kérdésekre, így a fogolycserékre összpontosítanak.
Az ellenzék nincs éppen jó helyzetben, ezt az elmúlt hónapok és napok eseményei is alátámasztják. A decemberi aleppói nagy győzelmet továbbfejlesztve a kormányerők épp ma elfoglalták a nagyváros peremén fekvő Szúk adzs-Dzsibsz térségét. A damaszkuszi rezsimet támogató orosz haderő adatai is ezt a dinamikát támasztják alá: mint arról Szergej Sojgu védelmi miniszter a minap a Dumának beszámolt, az orosz légierő idén eddig 1760 bevetést hajtott végre Szíriában és 5682 csapást mért a terroristák infrastruktúrájára. Ezek 40 kiképzőpontot, 475 harcvezetési pontot és fegyverműhelyt, 2000 egységnyi haditechnikát, 3199 fegyverest és 26 harctéri parancsnokot semmisítettek meg.
Még beszédesebb, hogy a támogatásnak hála csak idén a szíriai kormányerőknek 1780 négyzetkilométernyi területet és 53 lakott települést sikerült elfoglalniuk a militánsoktól. Ezek ráadásul a konfliktus minden frontjára érvényesek: Damaszkusz környékére (ahol nemrégiben a város vízellátását ellehetetlenítő ellenzékieket sikerült kifüstölni), a keleti Deir ez-Zorra, ahol az IÁ offenzíváját megállították, és az Aleppótól nyugatra lévő Idlibre, ahol az országnak ezen a felén az ellenzék a legnagyobb egybefüggő területeket ellenőrzi. Folytatódik az előrenyomulás az egyszer már visszafoglalt, majd megint elvesztett Palmüra felé is az IÁ-val szemben. Az egyetlen „ellenzéki siker” az északon lévő al-Bábnál mutatkozik, de itt is az Iszlám Állam és nem a kormányerők rovására, az offenzíva fő erejét pedig a török hadsereg jelenti, melyet közösen támogat a török és az orosz légierő.
A szíriai helyzetre nagy befolyással van, hogy a szomszédos Irakban egyre zsugorodik az iszlamisták területe: az iraki hadsereg ma elfoglalta a moszuli repülőteret, mely újabb jelentős lépés az ország második városának visszaszerzése felé. Kérdés, hogy az IÁ itteni térvesztését továbbra is kísérni fogja-e olyan, mechanizmusában nehezen megérthető szíriai hangsúlyáthelyezési kísérlet részükről, mint amilyen a közelmúltban Palmüra ismételt birtokbavétele volt – amikor a kormányhadsereget lekötötték az aleppói műveletek –, illetve amilyennek a Deir ez-Zor elleni legutóbbi offenzívát szánták.
A szíriai (és iraki) konfliktus hátterében lévő nagy- és regionális hatalmaknak az amerikai Trump-adminisztráció munkába állását követő új viszonyrendszere minden bizonnyal jelentős hatással lesz a folytatásra is. Ha a damaszkuszi rezsim megbuktatása – az ellenkező értelmű választási retorika elhalkulásával – amerikai cél marad, akkor ehhez továbbra is az iszlamisták katonai erőforrásai jelentik a legkézenfekvőbb eszközt, ahogy azt az előző, Obama-adminisztráció is igyekezett kihasználni fedett műveleteivel és térségi szövetségesei közvetítésével.
