A Baltasar Garzón volt büntetőbíró, valamint Manuel Ollé és Eduardo Ranz ügyvédek azután fordultak a legfelsőbb bírósághoz, hogy a spanyol kormány elutasította javaslatukat, amelyben kérték a sírhely eltávolítását és a völgy átalakítását a polgárháború és a diktatúra áldozatainak emlékhelyévé.
A kérvényt még 2015 novemberében, a diktátor halálának 40. évfordulóján terjesztették be a kormány elé, mert ezt az időpontot tartják Spanyolországban a demokrácia kezdetének.
A dél-európai országban hosszú ideje húzódik és mindeddig eredménytelen a vita arról, hogy mi legyen az Elesettek Völgyével, amelyet Franco 1940-ben kezdett építtetni rabokkal a spanyol polgárháborúban aratott győzelme jelképeként.
Hivatalos becslések szerint 30 ezer holttestet temettek el a mauzóleum területén, de egyes történészek azonban ezt a számot 60 ezerre teszik.
Mivel a bazilika hatalmas kriptája túl nagynak bizonyult, Franco odahozatta a köztársaságiak oldalán elesettek tetemeit is – a hozzátartozók beleegyezése vagy tudomása nélkül.
Az 1936 és 1939 közötti spanyol polgárháborúban több mint félmillió ember halt meg, több tízezren jelöletlen sírokban nyugszanak az ország különböző pontjain.
A diktátor halála után két évvel, 1977-ben egy amnesztiarendeletet fogadtak el Spanyolországban, amelynek értelmében a polgárháború és a Franco-diktatúra alatt történt bűncselekmények jogi szempontból nem firtathatók.
Ennek ellenére Baltasar Garzón bíró 2008-ban vizsgálatot indított a Franco-korszakban elkövetett bűncselekmények felderítésére.
A bírót 2010-ben felfüggesztették hivatalából hatásköri túllépés miatt, ekkor több ezren vonultak utcára Spanyolországban követelve, hogy fel lehessen tárni a Franco-uralom idején elkövetett emberiesség elleni bűntetteket.
