Valamivel több mint négy éve jelentette be David Cameron akkori brit miniszterelnök, hogy ha nyernek a konzervatívok 2015-ben, kiírja az EU-tagságról szóló népszavazást. Már akkor megkezdődött az arról való gondolkodás, vajon ha kilépne az Egyesült Királyság az Európai Unióból, a Nemzetközösség utóbbi helyébe tudna-e lépni.
A Brit Nemzetközösség (ma már csak Nemzetközösség) a Brit Birodalom utódjaként alakult meg 1949-ben, jelenleg ötvenkét tagja van, köztük olyan államok is, amelyek nem tartoztak a brit érdekszférába. Így például a volt német és belga gyarmat Ruanda, valamint az egykori német és portugál felségterület, Mozambik is belépett. Nem politikai vagy katonai szervezet, inkább kereskedelmi, gazdasági együttműködés. Tagországai nagyon eltérőek mind gazdasági, mind politikai szempontból.
„Sem a nyelv, sem a »vér«, sem a vallás nem közös”
– jegyezte meg egy a Nemzetközösségről és Nagy-Britanniáról írott könyvében Palánkai Tibor 1971-ben. A közösség feje a brit uralkodó, ami azért is szül némi konfliktust, mert sok tagország köztársaság. Az intézmény közös tevékenysége az expedícióktól kezdve a jótékonysági missziókon és a kereskedelmi, kulturális kapcsolatok ápolásán át a Nemzetközösségi Játékok szervezéséig terjed. Az Európai Unió Nemzetközösséggel való kiváltása négy éve főként a brexitet végül kivívó Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) és a konzervatívok fiatalabb generációi szemében tűnt vonzó forgatókönyvnek, de már akkor is sokan nyugalomra intettek.
„Fontos leszögeznünk, hogy a Nemzetközösség nem az EU alternatívája”
– válaszolta lapunk fentiekkel kapcsolatos kérdésére a brit kormány Nemzetközösségért és ENSZ-ért felelős államtitkára, Joyce Anelay bárónő. Az 1990-es évek óta a Konzervatív Pártban politizáló Anelay tolmácsolta Theresa May kormányának álláspontját a Nemzetközösség fontosságáról, de mivel annyira eltérő a két szervezet, szerinte nem felcserélhetők.
A brexitet követően „szeretnénk a lehető legerősebb gazdasági kapcsolatot fenntartani partnereinkkel, köztük a Nemzetközösség tagjaival is” – jelentette ki az államtitkár. Ennek előmozdítása érdekében márciusban Máltával közösen rendezik meg a nemzetközösségi kereskedelmi miniszterek tanácskozását, majd 2018 elején az Egyesült Királyságban ülnek össze az államok miniszterelnökei, ekkora a 2015-ben megkezdett reformok folytatásáról is egyeztethetnek a felek.
„Jelenlegi formájában nem” – válaszolta Tóth Norbert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi jogi tanszékének docense arra a kérdésünkre, hogy le lehet-e cserélni az EU-t a Nemzetközösségre brit szempontból. Szerinte ez csak akkor lenne lehetséges, ha az Egyesült Királyság képes lenne reformfolyamatokat elindítani a szervezetben, fejleszteni a közösséget, és például be tudnák venni az Egyesült Államokat is, bár utóbbit szinte kizártnak tartja.
A Királyi Nemzetközösség Társaság azt tervezi, hogy benyújt egy javaslatot annak érdekében, hogy az Amerikai Egyesült Államok egy napon a Nemzetközösség tárult állama legyen – tudta meg a brit konzervatív The Daily Telegraph. A lap szerint az ötletet II. Erzsébet királynő is támogatja, megvalósítását pedig segítheti, hogy Donald Trump jó viszonyra törekszik az Európai Unió elhagyására készülő országgal. A társaság – amely jó kapcsolatot ápol a UKIP volt vezérével, Nigel Farage-zsal – irodát nyit az Egyesült Államokban, és a bilaterális kapcsolatok további javítását tűzte ki rövid távú céljaként. A társaságnak egyébként a közelmúltban nyílt irodája Dublinban és Helsinkiben.
„Elméleti és nagyon távlati lehetőség, hogy egy jól működő vámuniót hoznának létre a Nemzetközösség bázisán, mindenféle politikai unióra vonatkozó szándék nélkül, ami akár vonzó lehet az EU politikai uniós törekvéseiben csalódott országai számára is” – véli Tóth Norbert. Azonban leszögezte, mindez spekuláció, ráadásul a nemzetközösségi tagállamok közti gazdasági fejlettségi különbségek sokkal nagyobbak, mint az EU-ban. Úgy gondolja, hogy a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok területén lehetne tovább erősíteni a viszonyt a Nemzetközösség és az Egyesült Királyság között, de ehhez is reformokra van szükség a szervezetben. Amely komolyabb nemzetközi szereplővé is csak akkor válhatna Tóth Norbert szerint, ha intézményesülne és elmozdulna például egy szabadkereskedelmi övezet irányába.
A „csereszabatosság” kérdése nem 2015-ben merült fel először, hanem akkor, amikor Nagy-Britannia még csak be akart lépni az Európai Gazdasági Közösségbe. Az említett könyvben Palánkai Tibor azt írta, hogy a Nemzetközösség nem gazdasági alternatíva Európával szemben, hiszen a nemzetközösségi fejlődő országok hatalmas tőkeigényűek, és Anglia számára sokkal több kiadással járnak, mint az európai államokkal való gazdasági kapcsolattartás. Visszatérve a jelenbe: a brexit nyilvánvalóan hatással lesz a Nemzetközösség országaira is, bár Tóth Norbert szerint ezek nem lesznek jelentősek, mert az egyes országok vagy kétoldalú alapon kapcsolódnak az EU-hoz, vagy multilaterális szerződéssel, vagy éppen sehogy.
Más kérdés, hogy maga a Nemzetközösség nem ennyire derűlátó. Tavaly novemberben publikálták a brexit nemzetközösségi kereskedelemre gyakorolt hatását elemző jelentésüket (pdf), ebben arról írtak, hogy a szervezetbe tartozó fejlődő országok nagyon aggódnak. Joggal. A brexitnépszavazás eredményeként ugyanis a font tíz százalékot vesztett az értékéből, ezt pedig kereskedelmi szempontból olyan országok szenvedték meg leginkább, mint India és Botswana. Emellett ha a britek kiválásával az EU gazdasági növekedése megtorpanna, az a nemzetközösségi fejlődő országok javai iránti igényt is csökkentheti az unióban. A Nemzetközösségnél is úgy látják: szélesebb együttműködésre van szükség ahhoz, hogy a szervezet jelentette gazdasági előnyöket a brexitet követően is képesek legyenek fenntartani az érintett országok.
