Jóval azelőtt, hogy először fegyvert ragadott volna, Khatún Khider írt egy slágert. A dal egy tragikus sorsú, hős nőről szólt, aki álruhában követte szerelmét a csatába. Ekkor még meg sem alakult az Iszlám Állam, de Khider már akkor is azon gondolkodott, mi lenne, ha neki is harcba kellene állnia.
A nő az iraki jazidi kisebbségbe született. Sokak számára furcsa vallási szokásaik miatt a jazidik mindig is üldöztetés áldozatai voltak. Így talán nem csoda, hogy Khider dalai is háborúkról, vérengzésekről és veszteségekről szólnak. „Az egész életünket ok nélküli háborúban töltöttük” – mesélte a nő a The Guardian brit napilap újságírójának.
Khider édesapját behívták az Irán elleni háborúba nem sokkal azután, hogy ő megszületett. Ezután egy évtizedig nem látta. „Édesanyám és nagyapám tíz évig szomorkodtak és sírtak, hogy apám iráni fogságban sínylődik. Ez eléggé meghatározta a későbbi életemet.”
A Khider család tagjai vagy zenészek, vagy pásztorok voltak. Khatún az előbbi hivatást választotta volna, ha meg tudott volna élni belőle. Hatodikos korában befejezte az iskolát, hogy egy közeli farmon dolgozzon. „Amúgy sem volt középiskola a környékünkön, és Szaddám Huszein mesterségesen megemelte az élelmiszerek árát, így a családomnak több pénzre volt szüksége” – mondta.
Ettől persze a zenélést sem hagyta abba. Eleinte csak a családjának énekelt és gitározott. A jazidik amúgy sem vették volna jó néven, ha egy nő mások előtt zenél.
Egy nap azonban unokatestvére videóra vett egy ilyen előadást és meggyőzte, hogy cd-t kellene készíteniük a számokkal. Az album négyezer példányban kelt el, ami óriási mennyiség egy szegény, konzervatív, csekély technikai tudással és felszereléssel rendelkező közösségben.
A hirtelen jött népszerűség ahelyett, hogy örömmel, inkább félelemmel töltötte el a fiatal nőt. Ennek ellenére, mint később kiderült, nem volt mitől tartania. Apja ugyanis értékelte és támogatta tehetségét. Olyannyira, hogy ő volt a legbüszkébb, amikor lánya 2004-ben számos jazidi vezető előtt énekelt egy ünnepségen.
2014-ben az Iszlám Állam harcosai letarolták Khider faluját. Arab szomszédaik, akik kollaboráltak a szélsőséges dzsihadistákkal, elárulták, hogy Khiderék „szabad szelleműek”, hiszen Khatún énekel is. A terroristák meggyilkolták vagy megkínozták és elvitték a nő barátait, családtagjait. Néhány hónapra rá Khatún Khider már egyenruhát viselt. Alig várta, hogy bosszút álljon az iszlamistákon.
„Azután, hogy láttam, mi történt a jazidi nőkkel és gyerekekkel, megfogadtam, hogy nem énekelek többet, amíg mindnyájan szabadok nem lesznek, amíg bosszút nem állok értük. Ha ez örökké tart, akkor soha többé nem énekelek.”
Khider úgy menekült meg, hogy az IÁ érkeztekor a kurdok lakta Szindzsárban volt, onnan menekült fel a hegyekbe. A bujkálásuk alatt gyerekek halnak éhen és szomjan. „Láttam azt is, ahogy nők eldobják újszülött gyermekeiket miközben futnak, annyira féltek, hogy elkapják őket. Szörnyű volt. Nem volt kérdés, hogy katonának állok, ha ezt megúszom.”
Édesapja szintén életben maradt. Ő és a jazidi vezető, Baba Seikh engedélyével Khatún Khider a pesmergákhoz fordult, hogy fegyverezzék fel, és az általa toborzott többi nőt is. A kurd regionális vezetés rábólintott a kérésére, és 2015 januárjában megalakult a Nap Lányai csoport.
A csapatban ma közel kétszáz nő harcol, sokan közülük az Iszlám Állam fogságából szabadultak. „Mindennap bosszút állok pusztán azzal, hogy létezem. Az Iszlám Állam harcosai ugyanis úgy vélik, hogy nem jutnak a mennybe, ha egy nő öli meg őket. Állandó fenyegetést jelentünk számukra.”
Khider nagyon közel volt a frontvonalhoz, és a családját is közvetlenül érintette a konfliktus. Ezzel szemben a dániai Joanna Palani azért hagyta félbe politológiai tanulmányait, hogy az európaiak biztonságáért harcoljon.
Palani 1993-ban született egy iraki menekülttáborban kurd család gyermekeként. Édesapja és nagyapja pesmerga harcosok voltak, így az 1979-es iszlamista forradalom után menekülniük kellett hazájukból. Joanna hároméves volt, amikor családja megkapta a menekültstátust, és Dániába utazhatott.
Gyermekkora ugyanúgy telt, mint a helyieknek: iskolába és koncertekre járt, fiúkkal találkozgatott, majd főiskolára jelentkezett. Huszonhárom évesen döntött úgy, hogy félbeszakítja tanulmányait, és csatlakozik az Iszlám Állam elleni harchoz a szíriai frontvonalon.
Vágyai elé azonban akadályok tornyosultak. Most bujkálni kényszerül, már nemcsak a szélsőséges dzsihadisták, hanem a dán hatóságok elől is, amelyek beutazási tilalom megsértése miatt keresik. Az utazási tilalmat azért vezettek be a dánok, hogy megakadályozzák, hogy bárki a közel-keleti terroristacsoportokhoz csatlakozhasson. Ha elkapják, börtönbüntetésre számíthat. „Nagyon sajnálom, hogy bűnt követtem el, de nem volt más választásom. Nem gondoltam, hogy mindent elvesztek azzal, hogy mások biztonságáért harcolok egy terrorszervezettel szemben. Éhes vagyok, hajléktalan vagyok, a barátaimhoz vackolódom be, háromnaponta pedig más helyszínt keresek, nehogy megtaláljanak” – mondta a nő a brit Daily Mailnek.
Joanna Palani 2015-ben szegte meg a beutazási tilalmat, amikor hazalátogatott Dániába, de nem tudta sokáig magára hagyni az általa kiképzett kurd harcos csapatot Észak-Szíriában, és visszaszökött a közel-keleti országba. Ma már újra Dániában van, de ott is fél, nemcsak a fejére vadászó iszlamistáktól, a hatóságoktól is.
Palininak, bár egyáltalán nem büszke arra, hány terroristát ölt meg, hiányzik a harc. „Mesterlövész vagyok. Szeretem az agyamat és a testemet arra használni, hogy egy küldetésre koncentráljak. Nagyon nagyfokú türelmet kíván a munkám. Hajnali négy-öt óra körül keltem, nappal az áthaladó civileket védtem a társaimmal, éjjel pedig terroristákra vadásztunk. Most pedig azoktól is félnem kell, akiknek a szabadságáért harcoltam. Ez szomorú.”
