A Baloldal egyrészt örül a fordulatnak, másrészt viszont joggal fanyalog. Oskar Lafontaine, a Baloldal egykori alapítója (aki amúgy éppen az Agenda2010 miatt hagyta ott a szocdemeket) jogosan kérdezett vissza, hogy miért vár Schulz az ígéreteivel szeptemberig. Elvégre a berlini parlamentben ma is a baloldali pártoknak van többségük, pusztán a szocdemek helyettük a CDU–CSU-val kormányoznak. Lafontaine úgy látja, ha Schulz komolyan gondolná a baloldali fordulatot, már most számos ígéretét megvalósíthatná a jelenlegi parlamenten belül.
A szocdemek és balosok azonban máson is vitáznak. Főleg külpolitikájuk áll elég messze egymásétól. A Baloldal például kilépne a NATO-ból, amiről az atlantista Schulz hallani sem akar. Kérdéses az is, mit jelentene az Európai Unió, és különösen Magyarország számára egy tisztán baloldali berlini koalíció. Schulz közismerten az erősebb föderáció híve. A szocdemek és a Zöldek Orbán Viktorral szemben is keményebben lépnének fel, mint a Fidesszel szövetséges CDU–CSU. Ha Budapest kritikát kapott Merkel kormányából, azt mindig szocdem miniszterek fogalmazták meg. Mindazonáltal az orbáni keleti nyitás politikájának, az oroszbarátságnak a szocdemek és a balosok között is akadnak szép számmal támogatói. A német közéletben valójában csak a balközép Zöldek és a jobbközép Szabad Demokraták (FDP) számítanak határozottan Moszkva-ellenesnek. Az FDP-nél azonban még a parlamentbe jutás is kérdéses, a Zöldek pedig egy Schulz vezette baloldali koalícióban is legfeljebb csak harmadikok lehetnének.
