Erdei bogyók és zöldségek teremnek a lakóparkok közti veteményesekben és üvegházakban, háziállatok legelésznek a városszéli dombokon, lovak mögé fogott kaszával nyírják az út menti füvet, biomassza-erőmű adja a meleget – idilli képet fest egy svéd városfejlesztési terv Göteborg északi külvárosairól. Az elgondolás szerint így találna végérvényesen új hazára sok szomáliai, gambiai és más bevándorlói közösség, és Svédország így teljesítené be a menekültpolitikában vállalt küldetését. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású munkahelyeket is teremtő, városalakító vállalkozás arra is gondolt, hogy a szemétszállítást a jövőben elektromos járművek végezzék. A tervet nemrég részesítette 422 millió forintnak megfelelő támogatásban az Európai Unió, és durván 20 millió koronát (600 millió forintot) a város is ígért. Már több mint nyolcvan cég jelezte, hogy tanácsadással vagy terepmunkával be tudna szállni.
– Sok göteborgi Ugandában és Etiópiában született, ahol a mezőgazdaság és az erdészet fontos ágazat. Azt szeretnénk, hogy városunk úttörő legyen mindebben. A megkérdezett emberek 35-40 százaléka ért a növénytermesztéshez és az élelmiszer-előállításhoz. Itt van a tudás az ajtónk előtt, mégsem kezdünk vele semmit – mondja Dan Melander, a projekt kommunikációs vezetője, aki felhívta a figyelmet, hogy Göteborg fejlesztési tervében amúgy is szerepel a környezettudatosság. Egyébként a beruházás hangsúlyos eleme épp a kommunikáció, 2019-ig kétmillió koronát különített el a pályázat e célra.
Bármelyik leszakadó magyarországi település vagy régió vezetője megirigyelhetné a svédek ötletét, és nem is fér kétség hozzá, hogy a leghatékonyabban anyagi befektetésekkel lehet elősegíteni az integrációt, az esélyteremtést. Viszont közelről szemlélve a terv számos kérdést vet fel. Mint a témával foglalkozó Göteborgs Posten napilap megállapította, a lakossági felmérést csak egy kétszázas mintán készítették, továbbá hibásan fordították szomáliai és arab nyelvre a kérdések egy részét, így az önkormányzat azt nem vette figyelembe a döntéshozatalnál. Ennek ellenére sínen van a pályázat megvalósítása. Ám az érintettek nem repesnek az örömtől, egyesek nyíltan kimondják, hogy a kezdeményezés rasszista. Mások pedig felesleges cirkusznak tartják az egészet. – Ha állatot akarnék tenyészteni, visszamentem volna Namíbiába. Pénz az oktatásra, lakhatásra és valódi munkahelyek teremtésére kell. Nem akarunk ide még több állatot. Mint bevándorlók már amúgy is stigmatizált közösség vagyunk. A projekt színtiszta rasszizmus – mondta a lapnak Florence Hansen, aki a tervezett beruházás által érintett Angered városrészben telepedett le. A reakciókból kiviláglik, hogy az integrációról mennyire másképp gondolkodik egy bevándorló és a fogadó ország döntéshozói. Hiszen a migráció fő kiváltó okai között az életkörülmények hátrahagyása ugyanúgy szerepel, mint a fegyveres konfliktusok előli menekülés. Dan Melander szerint viszont nem cirkusz a városfejlesztés, egyelőre amúgy is csak a tervezés zajlik, amelynek során tesztkörnyezeteket jelölnek ki az érintett lakóövezetekben.