Abortuszellenes egyetemi dolgozat miatt áll a bál a napokban Belgiumban. Történt ugyanis, hogy Stéphane Mercier, a Leuven-i Katolikus Egyetem (UCL) egyik vendégelőadója olyan dokumentumot tett közzé a diákok számára, mely a művi terhességmegszakítás ellen emel szót filozófiai nézőpontból. Gyakorlatilag életellenes bűncselekménynek titulálta az abortuszt, ami súlyosabb az erőszakos szexuális bűncselekményeknél is szerinte. Az egyetem vezetőségét felháborító, 15 oldalas esszé címe Filozófia az életért, és főként Mercier elsőéves tanítványainak szól. Az írás olyan megállapításokat tartalmaz, mint például „az igazság az, hogy az abortusz egy ártatlan személy halálát jelenti”, vagy „ha az abortusz halál, akkor nem súlyosabb, mint az erőszakolás? Utóbbi, örömteli módon, szintén illegális”.
A professzor saját bevallása szerint nem akar beszállni az abortuszvitába, célja – állítólag – pusztán az, hogy egy racionális álláspontot mutasson be. Mindez pedig egy demokráciában legitim álláspont, még akkor is, ha kissé radikálisnak tűnik. Az egyetemnél viszont az írás finoman szólva is kiverte a biztosítékot. Bár az UCL szóvivője a sajtónak nyilatkozva azt állítja, hogy azt Mercier nem kötelező tananyagként adta át diákjainak, a professzort egy bizottság fogja meghallgatni. A beszélgetésre az intézmény szerint azért van szükség, hogy kiderítsék, mindenki számára ennyire világos-e az esszé helyzete – egyszerűen fogalmazva: mennyire tudják a diákok, hogy nem ezt a véleményt kérik számon rajtuk osztályzásnál –, illetve azért, hogy rájöjjenek, Mercier milyen formában használja fel az írást a tanítás során. Az egyetem részéről hangsúlyozták, hogy az abortuszhoz való jog a belga jogrend része, és elfogadhatatlannak tartják a tanítás ürügyén ezzel ellentétes vélemény diákokba sulykolását.
Valóban, az abortusz 1990 óta legális Belgiumban, igaz, csak bizonyos – nem túl szigorú – feltételek mellett. Ilyen például, hogy az anyát tájékoztassák az abortuszon kívüli egyéb lehetőségekről – az örökbe adás ezek közé tartozik –, illetve hogy legalább hat napnak kell eltelnie az első beszélgetés és a konkrét beavatkozás között. Bár ma is van néhány európai állam, ahol tilos vagy szigorú feltételekhez kötik a művi terhességmegszakítást, a nyugati országok közül Belgium az utolsók között liberalizálta az abortuszt.
Hogy a kérdés milyen súlyos morális kérdéseket vet fel, jól jelzi, hogy az 1990-es törvénytervezet komoly ellenállásba ütközött mind a jobboldali pártok, mind a katolikus egyház részéről. Az abban az időben regnáló, hívő katolikus Baldvin király ráadásul nem is akarta aláírni a törvényhozás által már elfogadott jogszabályt. Úgy érezte ugyanis, hogy hitével és meggyőződésével ellentétes lenne szentesíteni az abortusz intézményét, márpedig a király – bár tisztsége inkább csak szimbolikus jelentőségű – aláírása nélkül nem lehet törvényt kihirdetni. Belgium végül jogi kiskaput alkalmazott, a király ugyanis azt kérte a törvényhozástól, hogy nyilvánítsák uralkodásra képtelennek, ebben az esetben ugyanis a parlamenté a végső szó a törvényhozásban. A kérést a képviselők tiszteletben tartották, a király 44 órára nem töltötte be tisztségét. Az abortuszt így legalizálták Belgiumban, Baldvin király kiállásáért vatikáni dicséretet is kapott.
