Utunk során bizonyítékokat is kerestünk, hogy valóban magyar rendőrök okozták a sérüléseket. Akár fényképet vagy videót az atrocitásról. Ali Shan szerint ilyet nehéz találni, mert a magyar rendőrök összetörik a telefonjukat. Így jártak ők is, ezért most másoktól tudakozódnak, hová lehetne innen továbbmenni.
A szabadkai téglagyárnál találkozunk a Menedékkérőket Védő és Segítő Központ (APC) munkatársaival. Ők is megerősítették, hogy azért nincsenek bizonyítékok arra, hogy a magyar rendőrök bántalmazták a menekülteket, mert szétverik a telefonjukat. Mészáros Isabella, a szervezet munkatársa elmondta, a legkülönbözőbb sérülésekkel találkoztak eddig. Mielőtt pedig elszállították volna innen a menekülteket, nagyjából minden másodiknak volt valamilyen sebesülése, amit a magyar határon szereztek.
A belgrádi autóbusz-pályaudvar környéke továbbra is tele van migránsokkal. A közgazdasági kar előtti parknál legalább százan vannak, és ennél is többen gyűltek össze a közeli elhagyatott hangárokban. Tüzet gyújtanak, melegednek. Itt találkozunk egy afganisztáni fiúval, Ahmad Walival, aki elkísér minket egy helyre a barakkokban, egy falhoz, ahová a magyar határon összeszedett sérülésekről készített fényképeket ragasztották ki. Csak erős gyomrúaknak ajánlott a látvány. Több helyütt nyílt sebeket látni az áldozatokon.
A férfi embercsempészekkel jutott el a magyar határig, ahol átvágták a kerítést. A történetet így folytatja: ezek után több rendőr is megjelent kutyákkal, leteperték a földre, rugdosni kezdték őket mindenhol, az ágyékukat is. Fel sem tudtak kelni. Végül visszaküldték őket Szerbiába, ahonnan ő most már inkább Horvátország felé folytatná az útját.




