Rendkívül rosszak a tapasztalataik a magyar rendőrökkel azoknak a migránsoknak, akikkel szabadkai és belgrádi utunk során találkoztunk. Ők úgy gondolják: nálunk a legrasszistábbak a rendőrök a világon. Megkerestük az Orvosok Határok Nélkül szerbiai munkatársait is, akik az elmúlt hetekben sokat emlegetett jelentést írták a magyarországi viszonyokról.
Nem kell sok idő, hogy valaki sérült migránsokkal találkozzon Szerbiában. Habár a Szabadka melletti téglagyár épületéből múlt pénteken a rendőrség elszállította a migránsokat az ország déli határára, a presevói táborba, néhány nap alatt újabbak és újabbak érkeztek ide. Többnyire a magyar határról. A többségük már legalább egyszer megpróbálta átlépni a határt, de ez nem sikerült nekik, és még sérüléseket is szereztek.
###HIRDETES###
Nagyjából húszan lehetnek az elhagyatott, romos épületekben. Egy ötfős csoport tüzet gyújt hulladékokból, a felett melegítenek vizet egy lavórban, amiben teafilterek úszkálnak. Tejet öntenek hozzá, azt isszák szétvágott műanyag palackokból. A fiatal férfiakból álló csoport a tűzhöz invitál minket – a löttyel is megkínálnak, ezt inkább visszautasítjuk –, majd miután megtudják, hogy Magyarországról vagyunk, mutatni kezdik sebesüléseiket, amiket a határon szereztek.
Saklain, egy pakisztáni fiú a homlokán és a szemén végighúzódó kutyakarmolást mutat. Elmondása szerint amikor társaival átmászott a kerítésen, azonnal rendőrök érkeztek, azt kiáltották, álljanak meg. Így is cselekedtek, ám mégis rájuk engedték a kutyát, és ezt kiabálták neki: „Kurvá ánád, kurvá ánád!” Saklain azt mondja, nem tudja, ez mit jelent, de mások is említették, hogy a magyar rendőrök mindig ezt kiabálják. Mivel mindig mérgesek ilyenkor, csak valami csúnyát jelenthet. A fiatal szerint a rendőrök azért voltak ilyen agresszívek, mert rasszisták. Utálják azokat, akiknek sötét a bőrük.
Egy másik pakisztáni fiúnak, Ali Shannak kibicsaklott az ujja, amit most piszkos fáslival tekertek be. Szerinte egyértelműen azért csavarták ki az ujját a rendőrök, mert rasszisták. „A maguk országánál Pakisztán is biztonságosabb volt, ott legalább nem vernek minket a bőrszínünk miatt” – panaszolja a férfi, hozzátéve, olyanokkal is találkozott, akinek a lábát törték el a rendőrök, és akinek a fejét rugdosták azután, hogy a földre került. Ezzel együtt ők már soha nem térnek vissza Pakisztánba, inkább újra próbálkoznak. „Mi olyanok vagyunk, mint a víz” – mondja, és a hasonlatot így magyarázza: arra mennek tovább, ahol nem ütköznek akadályba.