A többségi protestáns közösség legnagyobb politikai pártja, a brit fennhatóságot pártoló DUP szűk többséggel került az első helyre, megelőzve a nacionalista Sinn Féint. A DUP a 90 képviselői helyből 28-at szerzett meg, csupán eggyel többet, mint a Sinn Féin.
Az előző, 2016-ban megtartott választáson a DUP még tízfős többséget szerzett riválisával szemben. Alig több mint ezer szavazat döntötte el az elsőséget a két párt között. Ez volt eddig a legszorosabb kimenetelű választás a Nagy-Britanniához tartozó Észak-Írországban. Megfigyelők szerint a magas – 65 százalékos – választási részvétel a Sinn Féinnek kedvezett.
Politikai elemzők nehéz kormányalakítási tárgyalásokra számítanak a két, eddig egymással koalícióban kormányzó párt között. A tárgyalásokra három hét áll rendelkezésükre. Ha nem járnak sikerrel, akkor meg kell ismételni a választást, vagy pedig átmenetileg visszaszáll a terület igazgatása a brit kormányra.
Az előre hozott törvényhozási választások megtartása Észak-Írországban a felekezetközi hatalommegosztásra épülő belfasti kormánykoalíció összeomlását követően vált szükségessé. Hosszú ideig tartó megbékélési folyamat eredményeként a DUP és a Sinn Féin évek óta együtt kormányozta Észak-Írországot, korábban teljesen elképzelhetetlen koalíciót alkotva.
A Sinn Féin január elején kilépett a koalícióból, az ellen tiltakozva, hogy a DUP-t vezető tartományi miniszterelnök, Arlene Foster – aki a Sinn Féin szerint felelős egy súlyosan elhibázottnak tartott korábbi költségvetési támogatási programért – nem volt hajlandó lemondani. A Sinn Féin a többi között Foster távozását szabta feltételként ahhoz, hogy újra koalícióra lépjen a DUP-vel.
A belpolitikai válság kérdésessé tette a protestánsok és katolikusok közötti hatalommegosztáson alapuló kormányzás jövőjét. A botrányba fulladt támogatási program más, a katolikus és a protestáns oldal között lappangó, hosszabb ideje orvosolatlan feszültségeket is a felszínre hozott.
