Helen Bailey nem tudott mit kezdeni a hirtelen ránehezedő magánnyal, így azt tette, amihez ért. Írt. Blogot vezetett, amiben beszámolt arról, hogy hogyan próbál megbirkózni férje elvesztésével. A bejegyzések kapcsán több emberrel is kapcsolatba került. Egyikük lett a végzete.
Hat évvel ezelőtt Bailey hihetetlen népszerűségnek örvendett az Egyesült Királyságban. Gyerekkönyveket írt, köztük a nagy sikerű Electra Brown-sorozatot. Szeretett főzni, szerette a futballt és tacskóját, Borist. Londonban élt férjével, John Sinfielddel már huszonkét éve.
2011 februárjában a házaspár Barbadoson nyaralt, amikor Bailey férjét magával ragadta egy erős áramlat, és megfulladt. – Reggel még feleség voltam, ebédre megözvegyültem – így írta le fájdalmát a blogjában, amelyet Planet Griefnek (Gyászbolygónak) nevezett. Itt számolt be arról is, hogy lufikat eregettek a temetésen, arról, amikor csak egy darab tojást vett abban a kis élelmiszerboltban, ahova a férjével jártak, és hogy mennyire értelmüket vesztették az ünnepek, mint például a karácsony is, amiről így már meg sem emlékezett.
###HIRDETES###
A humorral átitatott, ám keserű bejegyzések hirtelen fordulatot vettek, miután Bailey megismerte Ian Stewartot.
– Egy gyásszal foglalkozó Facebook-oldalon jártam, amikor megláttam egy fotót. Meglepődtem, mert ismertem a rajta lévő embert. Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy honnan, de végül arra jutottam, hogy sosem találkoztunk, ő csak, egy „jóképű, őszhajú özvegy” – írta. Innentől kezdve Bailey a blogján is csak így beszélt róla. A „Jóképű, Őszhajú Özvegy”.
Felvették a kapcsolatot, és pár évvel később már a délkelet-angliai Roystonban néztek közös házat, ahova be is költöztek a férfi két gyerekével együtt. Már az esküvőt tervezték 2016 áprilisában, amikor Stewart bejelentette élettársa eltűnését. A férfi azt mondta a rendőrségnek, hogy Bailey hátrahagyott egy üzenetet, amiben azt írja, hogy szabadságra van szüksége, ezért elmegy a kenti nyaralójába. Stewart közzétett egy felhívást is, amiben hazavárja szerelmét: „Öt éve nemcsak meggyógyítottad a szívemet, hanem erősebbé és kedvesebbé tetted. Most olyan, mintha nem is lenne. A terveink közel sincsenek készen, de nélküled semmi értelmük.”