Hirdetésekkel csábítjuk őket, mégis a lengyelekhez mennek az ukránok

Kulturálisan és nyelvileg is közelebb állnak a lengyelek az ukránokhoz, és jobbak a lehetőségek is.

Miközben a Magyarországon élő ukránok száma néhány ezerre tehető, Lengyelországban lassan milliós nagyságrendű közösségük alakult ki. Egy részük a háború, talán valamivel nagyobb hányaduk pedig a konfliktus okozta gazdasági mélyrepülés miatt kelt át a határon.

Az ukrán vendégmunkások mára a lengyel mindennapok részeivé váltak. „Gyakran megesik, hogy felhívok egy addig ismeretlen szerelőt, és hallom, hogy a vonal másik végén egy ukrán beszél. Semmi gond velük, jól végzik a munkájukat” – mondta el a Magyar Nemzetnek egy varsói lakos.

Valóban, a statisztikákból is úgy tűnik, a lengyelek alapvetően örülnek az ukránoknak. Egy decemberi közvélemény-kutatás szerint a helyiek 85 százaléka jónak tartja a külföldiek lengyelországi munkavállalását. Renata Stefanska kisebbségkutató, a varsói Migrációs Kutatások Központjának munkatársa felhívta a figyelmünket arra, hogy a pozitív megítélésben szerepet játszhat, hogy az országban elsősorban hasonló kultúrájú nemzetek tagjai keresnek megélhetést, az ukránok is közéjük tartoznak. Ezt a megérzést alátámasztani látszik az is, a már idézett felmérés szerint a lengyelek kétharmada elutasítja, hogy az ország menekülteket fogadjon be a Közel-Keletről vagy Afrikából.

Az ukránok kedvezőbb fogadtatásában persze szerepet játszik, hogy a lengyel nagyvárosokban sok a munkalehetőség. Krakkó például az utóbbi években jelentős pénzügyi szolgáltatóközpont lett, és egyik legkedveltebb célpontja a kiszervezett munkahelyeknek. Dübörög a gazdaság, az egy főre jutó lengyel GDP közelít a 13 ezer dollárhoz (veri Magyarországot is), míg Ukrajnáé 2015-ben – a Világbank mérése szerint mindössze 2115 dollár volt. Ez a különbség, illetve az, hogy a két szláv nyelv az eltérések ellenére viszonylag közel áll egymáshoz, eleve kedvező helyzetbe hozta Lengyelországot az ukrán munkavállalók megnyerése szempontjából.

Renata Stefanska kérdésünkre elmondta, míg például 2013-ban csak 1980 ukrán kért végleges letelepedési engedélyt, 2016-ban ez a szám meghaladta a 7600-at. Ez azonban semmi ahhoz képest, hogy összesen mennyien vannak, becslések szerint jelenleg 800-850 ezer ukrán élt tartósabban lengyel földön. Varsó hat olyan kelet-európai országot – köztük Ukrajnát – jelölt meg, ahonnan megkönnyítették a munkaerő beáramlását: ha egy munkahely kijelenti, hogy szeretne egy külföldit foglalkoztatni, az adott ország állampolgára munkavállalási engedély nélkül is dolgozhat egy év alatt hat hónapot a már említett vállalatnál. A munkaügyi hivatalok csak 2016-ban több mint 1,2 millió olyan beadványt kaptak, melyben cégek ukrán munkaerőt szerettek volna Lengyelországban „importálni” – ez az összes ilyen beadvány 96 százaléka.

A lengyel származású ukrán állampolgárok ráadásul jogosultak az úgynevezett Lengyel Kártyára (Karta Polaka), aminek segítségével a helyiek mellett egyenlő esélyekkel vállalhatnak munkát, vagy alapíthatnak vállalkozást, az idei évtől pedig a kártyatulajdonos családja hónapokon át extra támogatásban is részesül.

Ma még minden szép és jó, ám nem biztos, hogy a mézeshetek örökké tartanak majd. Renata Stefanska szerint gazdasági (amikor már túl sokan lesznek, már a lengyelek elől veszik el a munkát), illetve társadalmi okai is lehetnek ennek: sok ukrán máig hőseinek tekinti az UPA-t (Ukrán Felkelő Hadsereg). Ez egy 1942 és 1949 között működött nacionalista félkatonai szervezetet, mely a nácik által megszállt Lengyelországban könyörtelen etnikai tisztogatást végzett. Tevékenységük következtében a legsúlyosabb becslések szerint akár százezer lengyel is életét veszthette. Noha nyilván az UPA-rajongók közül ma kevesen mennek Lengyelországba, a múlt máig árnyékot vet a két ország, és a két nép viszonyára.

Egyelőre azonban kevés a feszültség. Erről egy Krakkóban élő ukrán fiatal is beszélt lapunknak. „Lembergből származom, ami kicsit hasonlít Krakkóra, ezért a környezet nagyon is ismerős. Sosem inzultáltak azért, mert ukrán vagyok, persze nekem kicsit könnyebb a dolgom, mert beszélek lengyelül” – mondja az egyetemen nyelvészetet tanult lány. Mint elmondta nekünk, lengyel–ukrán összetűzések néha persze megesnek, elsősorban kelet-ukránokkal. Szerinte ez abból is adódik, hogy utóbbiak nehezebben szokták meg az európai tradíciókat és életvitelt.

Az ország viszont az európai uniós tagsággal rengeteg munkavállalót veszített. Milliónyi lengyel dolgozik más tagállamokban, így például az Egyesült Királyságban – az ukránok sok esetben azokat a helyeket töltik be, melyek üresen állnak, lévén az eddigi alkalmazott már Londonban keresi a kenyerét. Bár az ukránokkal kapcsolatban, az említett néhány nehézséget leszámítva, pozitív tapasztalataik vannak, a lengyel kormány ugyanúgy elutasítja az Európán kívülről érkező migránsok szétosztására szolgáló kvótarendszert, mint a magyar. Elmondható, hogy ez a nézet náluk nem csak parlamenti, de a felmérések szerint társadalmi többséget is élvez. Vagyis az ukrán munkavállalókat aligha fogja követni szíriaiak vagy éppen afgánok tömege.