Két kézzel szórják a pénzt a kínai újgazdaggyerekek

Chanel, Ferrari, örömlányok és plasztikázás. Valóságshow is készült a másodgenerációs újgazdagokról.

Weymi Cho kényelmesen helyet foglal vadonatúj, hófehér Maserati Gran Turismójának bőrülésén. Kissé fáradt, mert előző este óriási bulit csapott potom négymillió dolláros vancouveri vityillójában. Hajnalig mulattak a barátokkal, és közben a város kikötőjét szemlélték drága italokat kortyolgatva.

Weymi Cho egy fuerdai, azaz másodgenerációs kínai újgazdagcsemete. Kanadai életét egy sor másik kínai fiatal lányéval együtt két éven át nézhették az arra kíváncsiak az Ultra Rich Asian Girls (Ultragazdag kínai lányok) című valóságshow-ban. A 2014-ben indult sorozat bemutatójában csak úgy röpködnek a Chanel, Michael Kors és Fendi termékek na meg a plasztikai sebészeti beavatkozásokról szóló értekezések. A hölgyek a divatbemutatók első sorában ülnek, és azon versengenek, ki minősül szebbnek közülük.

Weymi Cho tizennégy évesen költözött Vancouverbe, hogy ott folytassa tanulmányait. Édesapjának sikeres üzlete van. Mindig is az volt a célja, hogy a kislánya nyugaton tanuljon. Nem ritka óhaj ez az újgazdag kínai szülők körében, akik az elmúlt évtizedben New Yorkba, Londonba és Los Angelesbe küldték gyerekeiket.

Az újgazdag kifejezés Kínában kicsit másképp értelmezendő, hiszen minden vagyon újnak számít. A gyerekkorukban nélkülöző szülők azt akarják, hogy a gyerekeik semmiben ne szenvedjenek hiányt, ezért mindent megadnak nekik, sőt elkényeztetik őket.

Ez a szokás szemet szúrt a kínai vezetésnek és a szegénységben vagy szerény körülmények között élő többségi kínai lakosságnak is, amely igencsak fintorog honfitársai pénzszórása láttán. A The New Yorker szerint óriási felháborodást váltott ki, amikor az egyik leggazdagabb kínai fia olyan képet tett ki az egyik közösségi oldalra, amelyen a kutyája két Apple órát visel a mellső lábain. A kommentelők rögtön nekiestek, és egyetemes fuerdaiszitkozódásba kezdtek, amiért a fiatalok „olyasmikkel kérkednek, amikért nem ők dolgoztak meg”, és amiért „mérgezik a kínai társadalom hosszú ideje fennálló, kemény munkamorálját”.

A morgás ellenére persze sokan kíváncsiak rájuk. Óriási nézettséget produkálnak a fuerdaiok életéről szóló tévésorozatok és valóságshow-k.

Míg a többség továbbra is egy fejlődő országnak megfelelő gazdasági körülmények között tengődik, egy százaléknyi gazdag nagyobb vagyonnal bír, mint az Egyesült Államok tehetősei. A kínai nemzeti bank 2016-os adatai szerint a gazdagok hatvan százaléka külföldön költi el a pénzét. Ez évi 450 milliárd dollárnak megfelelő pénzmozgást jelent, amelynek nagy része ingatlanbefektetésekbe megy.

A szülők nemcsak a jobb és „nyugatias” életkörülmények hajszolása miatt kacsintgatnak nyugatra, hanem azért is, mert a kínai oktatásban közismerten elég nagy a verseny. A gyerekeiket nehéz, ha nem szinte lehetetlen jó intézménybe bejuttatni. Az érettségi követelmények pedig sokszor olyan kemények, hogy megbetegítik a fiatalokat.

A fuerdaiok persze csak egy darabig számíthatnak a szülői támaszra. Diploma után általában kapnak egy nagyobb összeget, hogy elindítsák saját vállalkozásukat (hacsak nem akarják továbbvinni a családit, de ez a külföldön élők esetében ritkább). Ezután már maguknak kell boldogulniuk.

A Kínában maradt fuerdaiok élete egy kicsit különbözik külföldi társaikétól. A Bloomberg szerint a nagy nyilvánosságot kapó botrányok után a többség kevésbé feltűnősködik. Az egyik gazdag kínai fiát és barátait például letartóztatták azután, hogy pucéran furikáztak egy Ferrarival. Volt azonban, aki ennyivel nem úszta meg. Ling Gu, egy magas rangú politikus fia szintén luxuskocsival okozott balesetet, de ő bele is halt. Egy másik politikuscsemete pedig két utasa halálát okozta. Mint később kiderült, apja segítségével akarta pénzzel eltussolni az ügyet.

Az otthon maradó fuerdaiok külön egyesületet alapítottak, a Relay China Elite Associationt. Ennek célja, hogy olyan oktatásban részesüljenek a tagok, amely segít a családi üzlet továbbvitelében. Az egyik tag a Bloombergnek elmondta, hogy ők a kínai gazdaságot szeretnék felvirágoztatni, tehát mindenképp arra ösztökélik a tagokat, hogy az otthoni üzletbe szálljanak be.

Ennek sokszor két akadálya is van. Egyrészt sokan nem akarnak már a szüleikkel dolgozni. Másrészt az ambiciózusak ki szeretnének lépni a szüleik árnyékából. – Amikor találtam egy kiadót a könyvemnek, nem tudtam, hogy az apám miatt vették meg, vagy azért, mert tényleg jó – panaszolta egyikük. Másikuk az iránta érdeklődő lányok őszinteségében kételkedik. – Miattam vagy a családom pénze miatt akar velem járni?

A név nélkül nyilatkozó fiatal ezt a problémát egyelőre könnyen orvosolja. Luxusörömlányoknak fizet a valódi szerelem felkutatása helyett.

A „nem a pénzen múlik a boldogság” szövegtől azonban nem sokan hatódnak meg, a fuerdaiokat szinte senki nem sajnálja. A többség inkább attól tart, hogy a fiatal kínai újgazdagok tönkreteszik azt, amiért őseik olyan keményen dolgoznak.