Egy Oroszországot jól ismerő, ám az országot finoman szólva sem kedvelő, tapasztalt diplomatát küld nagykövetnek Moszkvába Donald Trump. Jon Huntsman felkérése a nemzetközi kapcsolatok alakulása szempontjából is kulcsfontosságúnak tekinthető posztra ismételten aláhúzza az új amerikai elnök kiszámíthatatlanságát. Mindezek fényében jogosan merül fel a kérdés, hogy mennyire voltak őszinték, legfőképp pedig az amerikai realitásokból kiindulók Trumpnak a kampányban a fagyos orosz–amerikai kapcsolatok rendezésének szükségességéről tett kijelentései. Mennyiben változik, s belpolitikai okok miatt változhat-e a két ország viszonya? Avagy felmérve a mozgásterét, Trump máris feladta nagyívű terveit? Megannyi kérdés, amelyekre Huntsman kinevezése sem oszlatja a homályt. Sőt!
A tapasztalt politikusként és gyakorlott diplomataként számon tartott 57 éves Jon Huntsman eleve nemcsak rendkívül érdekes, de meglehetősen ellentmondásos személyiség is. Mormon családban született, Henry Kissinger mellett is dolgozó apja az egyik leggazdagabb mormon. Kitüntetéssel végzett a Pennsylvania Egyetem nemzetközi politika szakán, majd két évet szolgált a tajvani mormon misszión. Idősebb George Bush elnöksége idején helyettes államtitkár, majd – mivel beszéli a kínai nyelvet –, 32 évesen kinevezték szingapúri nagykövetnek. Ezután 2005 és 2009 között az elsöprő többségében mormonok lakta Utah állam kormányzója volt. Majd Barack Obama Kínába nevezte ki nagykövetnek, ahol nehéz időszakban bizonyította rátermettségét. Ám 2011 februárjában felfedezték a Peking központjában a demokráciáért tüntető aktivisták között: kitört a botrány, „színes forradalom” szervezésével vádolták, és haza kellett térnie. A hét gyermeket nevelő, politikai karrierjét a Reagan-adminisztrációban kezdő Huntsman 2012-ben indult a republikánus elnökjelöltségért, majd híveit távoli rokona, Mitt Romney támogatására szólította fel. A mostani kampányban homofóbnak, rasszistának, oroszbarátnak nevezve bírálta Donald Trumpot, majd annak győzelme után azonnal beállt mögé, az új elnök aktív támogatója lett. Többször felmerült a neve külügyminiszterként, majd lehetséges külügyminiszter-helyettesként emlegették. Nagykövetként a Washington–Moszkva–Peking háromszögben jól jöhet, hogy Huntsman jól ismeri Kínát is.
Elemzők felhívják a figyelmet arra, hogy Huntsmant egyrészről a családi és nagytőke, másrészről a mormonok érdekei vezetik. A Huntsman International a környezetünkben használt műanyagok között széles körben elterjedt polisztirol legnagyobb amerikai gyártója. A cégnek 30 országban mintegy száz gyára van, beszállítója a BMW-nek, a General Electricnek, a Chevronnak, 2014-es tiszta nyeresége pedig meghaladta a 12 milliárd dollárt. Régi, a peresztrojka idejére visszanyúló kapcsolatok fűzik Oroszországhoz is, ahol hat üzeme van. Mint orosz lapok rámutatnak, a ’90-es években rosszul ment az üzlet, azóta Huntsman keményen bírálja Oroszországot. Támadta a kapcsolatok újraindítása miatt Obamát, valamint Putyinról mondott elismerő szavai miatt Trumpot is. Kiemelik azt is, hogy a mormon egyház nemcsak Amerika negyedik legnagyobb befolyású „holdingja”, de érdekeit a posztszovjet térségben is erőteljesen és gátlástalanul, az Orosz Ortodox Egyház ellenében érvényesíti. Ráadásul Huntsman nem egyszerű mormon, anyja az egyház apostolának a lánya, valamint első misszionáriusának leszármazottja.
