Évente akár 150-250 ezer legális szír menekült befogadását vállalta a német és a holland kormány Törökországtól, ha Ankara is visszafogad tőlük ugyanennyi illegális bevándorlót – állítja könyvében Robin Alexander, a Die Welt magazin újságírója.
Az űzöttek – Merkel és a menekültpolitika: riport a hatalom belső köreiből című könyv szerint a paktumot tavaly március 6-án éjjel, a brüszeli török képviseleten kötötték.
A szerző hangsúlyozza, Angela Merkel német kancellár és az akkor az EU soros elnöki tisztségét is betöltő Mark Rutta holland kormányfő szóban állapodott meg Ahmet Davutoglu török miniszterelnökkel: „egy az egyért” elv alapján kötött egyezség része volt az is, hogy az Európai Unió 6 milliárd euróval járul hozzá a Törökországban tartózkodó menekültek ellátásához.
A megállapodás távlati előnye az volt, hogy az EU felé igyekvő menekültek megérthették: nem érdemes megpróbálkozni az illegális és veszélyes tengeri úttal, mert csak annyit érnek el, hogy visszaszállítják őket Törökországba.
Azonban Ahmet Davutoglu az EU-ba telepítendő szíriaiak mellett további menekültek átvételét, előre meghatározott létszámú csoportok, kontingensek befogadását is kérte partnereitől, arra hivatkozva, hogy országában feltorlódnak a menekültek, ha lezárják az Égei-tenger török partvidéke és a görög szigetek közötti tengeri migrációs útvonalat.
Robin Alexander kutatásai szerint Angela Merkel tudta, hogy teljesíteni kell a török kérést, ezért már hetek óta igyekezett felkészíteni a közvéleményt a menekültkontingensek befogadására azokkal a nyilatkozataival, amelyekben arról beszélt, hogy az illegális migrációt legális migrációval kell felváltani.
Viszont nem merte feltárni a teljes igazságot a németek előtt, ezért egyeztek meg csak szóban a legális menekültek átvételéről.
A Die Welt szerzője szerint ez több szempontból kifogásolható eljárás. Először is, az ügy nem került a szövetségi parlament (Bundestag) elé, és Merkel – a jobbközép CDU elnöke – a testvérpárt bajor CSU vezetője, Horst Seehofer bevonása nélkül hozta meg a döntést, éppen úgy, mint fél évvel korábban, 2015. szeptember 5-re virradó éjjel, amikor a Budapestről az osztrák határ felé gyalog elindult menedékkérők befogadásáról döntött.
A másnapi uniós csúcson elfogadott nyilatkozatban – amely EU–Törökország menekültügyi megállapodásként vált ismertté – csupán annyi szerepel az éjszakai egyezségről, hogy „amint megszűnnek a Törökország és az EU közötti szabálytalan határátlépések, vagy legalábbis jelentősen és tartósan lecsökken a számuk, működésbe lép egy önkéntes humanitárius befogadási rendszer. Az EU tagállamai önkéntes alapon vesznek részt a rendszerben”.
Robin Alexander szerint ez körültekintő, okos megfogalmazás, jelzi, hogy Angela Merkel tanult a hibájából, és már nem akarja menekültek befogadására kényszeríteni az uniós társállamokat. A török miniszterelnökkel kötött szóbeli egyezség így csak Németországra vonatkozik, Mark Rutte részéről pedig Hollandiára. A német és a holland kormányfő abban reménykedett, hogy sikerül más országokat is meggyőzni a kontingensekben érkező menekültek befogadásáról, így a terhek megoszlanak a „haladók koalíciója” tagjai között, de ha kudarcot vallanak, akkor a két ország között kell szétosztani valamennyi menekültet – mutatott rá Robin Alexander.
További gond, hogy nem tisztázták a kontingensek összeállításának módját. Német részről abban reménykednek, hogy a családegyesítés révén befogadandó emberekből lehet összeállítani a csoportokat, vagyis a német hatóságok döntenek arról, hogy kit lehet áttelepíteni Törökországból német területre. A török félnek viszont más tervei vannak, és a szíriai állampolgárokra vonatkozó „egyet egyért” mechanizmus veszélyes precedenst teremtett.
Ugyanis nem az EU, hanem a török hatóságok döntenek arról, hogy kit szabad áttelepíteni az EU-ba. A törökök a képzett, diplomás embereket visszatartják, és csaknem kizárólag sebesült vagy lelkileg sérült, traumatizált menekülteket engednek tovább – mutatott rá a Die Welt szerzője.
Háborús sebesülteken segíteni nemes dolog, de a megállapodás e kevéssé ismert eleme mégis „aggasztó: most először nem német hivatalnokok vagy bírók döntenek arról, hogy ki kaphat védelmet a német államtól, hanem egy idegen ország hatóságai, amelyek üldözik a helyi ellenzékieket” – írta Robin Alexander.
A török féllel a könyv szerint kiegyezett holland kormány épp a napokban keveredett kőkemény diplomáciai háborúba Ankarával. A múlt héten két török miniszter kampányát is megakadályozták Hollandiában, a történtek miatt felháborodó Recep Tayyip Erdogan török elnök pedig náci maradványnak nevezte a holland kabinetet, és szankciókkal sújtotta az uniós államot.
