Nincs kiút az ördögi körből a Koreai-félszigeten?

Az erőfitogtatás nem oldja meg Észak-Korea problémáját, a nyitás inkább segíthetne. Csoma Mózessel beszélgettünk.

– Miként befolyásolhatja a térség biztonságpolitikai viszonyait, ha az elnökválasztáson a liberálisok győznek?
– Megindulnak majd a gazdasági kapcsolatok Észak-Koreával. A mostani ellenzék szerint sokkal jobb egy segélyekkel lenyugtatott, mint egy kiéheztetett, sarokba szorított Phenjannal tárgyalni. Különválasztják a politikai és gazdasági folyamatokat, szerintük a nemzeti összetartozás jegyében üzletelni kell Észak-Koreával. Mun Dzsein, a liberálisok jelöltje máris tett olyan kijelentéseket, hogy megválasztása esetén ellátogatna Észak-Koreába és újranyitnák a Keszong ipari parkot. Ez a terület 2004 és 2016 között működött, ötvenezer észak-koreai munkást alkalmaztak itt dél-koreai cégek. Az állandó feszültség miatt azonban a konzervatív kormányzat felfüggesztette. Látszik azonban, hogy a gazdasági érintkezés gyengítette a phenjani rezsimet. Sok észak-koreai menekülttel készítettem interjút, akik a kétezres évek első felében még hazájukban voltak. Elmondták, hogy mikor Dél-Korea ontani kezdte a segélyeket Észak-Koreába és sorra épültek az összeszerelő üzemek, a rezsim megingott. Képtelen volt összeegyeztetni a történteket propagandájával. Azzal, hogy a vadkapitalista kizsákmányolóként bemutatott dél-koreai tőke és turisták megjelentek az országban, a rezsim hitelessége megkérdőjeleződött.

– Következik ebből, hogy a világpolitikában erősödő jobboldal Észak-Korea javát szolgálja?
– Ami közvetlenül befolyásolja az észak-koreai rezsim létét, az az amerikai–kínai viszony, esetleg az amerikai–orosz kapcsolatok. Amint ezek a viszonyrendszerek meginognak, Phenjan mozgástere azonnal megnő, ennek egyébként Phenjan külpolitikájában nagy hagyománya van. A biztonságpolitikai helyzetet meghatározza, hogy Észak-Korea jól halad az atomprogramjával is. Ezzel két célja van. Elsőként az elrettentés, másrészt a zsarolás. Phenjan ugyanis tudja, hogy a nagyhatalmak figyelmét nukleáris csapásmérő eszközökkel tudja felkelteni. Jelenleg az úgynevezett pekingi hatoldalú tárgyalások között keresik a megoldást az észak-koreai kérdésre, amit Phenjan nem fogad el. Közvetlen céljuk az, hogy Washingtonnal bilaterális alapon, kétoldalú tárgyalásokat folytathasson. Washington hozzáállása Obama idején azonban nem hozott áttörést, pedig még a kiégett kosaras sztárt, Dennis Rodmant is meghívták. A megegyezés Trump esetében sem tűnik valószínűnek.

A koreai helyzetet ezért én egy ördögi körhöz hasonlítom. Az Egyesült Államok Észak-Koreára hivatkozva állomásoztatja erőit a Távol-Keleten, Észak-Korea pedig erre hivatkozva folytatja atomprogramját. Mindez pedig aggodalmat okoz Kína számára is. Az amerikai csapatok állomásoztatása, a Dél-Koreába telepítendő THAAD rakétavédelmi rendszer ugyanis az ő érdekeit is sérti. A nagyhatalmak részéről ezért a célravezető politika az lenne, ha a dél-koreai tapasztalatnak megfelelően a nyitás és a segítségnyújtás irányába lépnének. A szankciókkal a kívánt hatás nem érhető el.

– Nemrég jelentette be az Európai Unió, hogy bővíti a szankciók körét. Rossz döntés volt?
– Az EU kevéssé érintett a Koreai-félsziget ügyeiben, ugyanakkor a luxustermékek többségét a phenjani elit innen szerzi be. Elsősorban élelmiszeripari cikkekről van szó, de hallottam olyan esetről, hogy több mint száz, darabonként 300 eurós értékű dugóhúzót rendeltek meg. Teljesen egyértelmű, hogy a rezsim legfelsőbb szintje vásárolt be. Hiába vezet azonban be újabb és újabb szankciókat az Európai Unió, amíg egy termék Kínában és Oroszországban megkapható, addig eljut Észak-Koreába is.

– Kim Dzsongun féltestvérét, Kim Dzsongnamot az elmúlt hetekben ölték meg Malajziában. Phenjan azonban még azt is tagadja, hogy az áldozat a legfelső vezető bátyja lett volna. Mit lehet tudni erről az ügyről?
– Kim Dzsongnam már a kilencvenes években elvesztette hitelességét Észak-Koreában, mindig is egy tékozló fiúnak számított. 2003 környékén megpróbálták visszahozni a politikai életbe, akkor az Észak-Korea digitális megújítását célzó bizottság elnökének nevezték ki. Sokáig azonban ez sem tartott. 2006 és 2007 környékén már biztosan lehetett tudni, hogy elhagyta az országot. Játékfüggőhöz méltóan Makaóban bukkant fel. Vagyis kizárt, hogy Kim Dzsongunnal szemben, mint egy emberarcú alternatívaként felmerülhetett volna. Ő a rezsimre akkor lehetett volna veszélyes, ha Dél-Koreában, vagy az Egyesült Államokban egy talk show vendégeként felbukkan és kiteregeti a Kim család szennyesét. Az, hogy ilyen hirtelen és nem egészen profi módon történt ez a merénylet, utalhat arra, hogy a phenjani rezsim valami hasonló váratlan fordulatnak akart elébe menni.

Már biztos

A dél-koreai alkotmánybíróság is úgy döntött, le kell mondatni tisztségéről a korrupciós botrányba keveredett elnököt, Pak Kunhjet. A bejelentés után rendőrök lepték el Szöul utcáit.