A két fő ellenfél, Rutte és Wilders fő hívó szavai a plakátokon is példásan rímelnek egymásra, egyben lényegét is adják politikai irányvonaluknak. A hófehér hajkoronájú Wilders az iszlámot, a fiatalos Rutte pedig a populizmust szeretné megállítani. Bár talán ők is sejtik, hogy egyiket sem lehet, azt nagyon jól tudják, hogy a két hívó szó alá tódulnak a népek, az a kérdés, hogy az egy felmérés szerint negyvenszázaléknyi bizonytalankodó szavazó végül hova fog ikszelni. Mert könnyen lehet, hogy sokan a kis pártoknál keresnek menedéket. Ebből pedig jó sok van, összesen huszonnyolc formáció indul a választáson, amelyek közül számítások szerint tíz-tizenöt juthat be a parlamentbe. A borítékolhatóan bonyolult helyzet várhatóan egy hosszabb, akár három hónapra is elnyúló kormányalakítási folyamatot fog eredményezni.
A mérsékelt erők három koalíciós verzióban reménykednek, amelyek nem számolnak Wilders győzelmével. Eszerint vagy összejön egy hat-nyolc párti olajfa-koalíció, vagy Rutte kénytelen-kelletlen beveszi kormányába Wilderséket, vagy – immár nem először – egy konzervatív–liberális–baloldali koalíciót kalapál össze a CDA-val, a Munkáspárttal, esetleg a marihuánatermesztés legalizálásáért küzdő D66-tal.
Bár a Szabadságpártot a muszlimellenességen kívül az euroszkepticizmussal azonosítják, Wilders igencsak nehezen vihetne keresztül egy, a britek tavalyi brexitnépszavazásával azonos kérdést. Ennek egy igen nagy alkotmányos akadálya van: először a holland alaptörvényt kellene megváltoztatni, amihez pedig kétharmados többségre van szükség.
