Előkerült a cicatematika a holland muszlimellenes Geert Wilders választási kampányában, a Szabadságpárt (PVV) elnöke két macskának keres nevet, rajongói javaslatait egy e-mail-címen várja. Nem is rossz fogás ez az adatbázis-építésre, hogy később aztán célzott kampányüzenetekben szólítsa szavazásra az esetleg elbizonytalanodó választókat.
En dit zijn onze twee nieuwe lieve poezemeisjes!!
Suggesties voor hun namen mailen naar: [email protected] pic.twitter.com/erWQFHq82c
Eközben Mark Rutte szabad demokrata kormányfő kampánystábja egy olyan videót osztogat meg a közösségi oldalakon, amelyen a miniszerelnök iskolás gyerekek politikai elképzeléseit hallgatja meg nagyon komolynak tűnő eszmecsere folyamán. Öt nappal a voksolás előtt érthető a Szabadság és Demokrácia Néppárt (VVD) és a PVV részéről a választói tábor maximalizálásáért indított utolsó roham, kérdés, hogy ki felé billen a mérleg nyelve. A legutóbbi közvélemény-kutatások már nem Wilderséket mutatták ki legnépszerűbb erőnek, hanem a második kormányzati ciklusát befejező Rutte pártját. A PVV támogatottsága röpke három hét alatt négy-öt százalékot esett, és ez épp elég volt ahhoz, hogy fej fej mellé (25 százalék) kerüljön a kormánypárttal. Sőt a trendek arrafelé mutatnak, hogy a szabad demokraták elléphetnek a radikálisoktól. Mindezek ellenére lehetetlen megjósolni a választás eredményét, így a kisebb pártok arra is készülhetnek, hogy Wildersékkel bocsátkozzanak koalíciós tárgyalásokba. A paletta színkavalkádját az is jelzi, hogy csak a két nagy számíthat húsz képviselőnél többre a százötven fős törvényhozásban.
Az utolsó hét villámakciókkal és sűrű médiafellépésekkel telik. És míg Wilders molinót feszít a török nagykövetség elé, hogy így tiltakozzon Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszter ellen, aki a helyi török közösségnél akar kampányolni az áprilisi népszavazás kapcsán, addig Rutte minél több járókelő (és kamera) társaságában vált szót az aktuális ügyekről. Ez a választás immár nemcsak a felszín alatt, hanem nyíltan is a bevándorlásról szól, és bár a zászlóvivő Wilders, ráfeküdtek a témára a kereszténydemokraták (CDA) is, akik betiltanák a mecsetek külföldi pénzügyi támogatását. És hát ebben a témakörben „alkotott” a kormány is, amikor betiltotta a burkaviselést az iskolákban, a tömegközlekedési eszközökön, az egészségügyi intézményekben és a kormányhivatalokban, de további, a letelepedést szigorító intézkedések is vannak még a tarsolyban.
A két fő ellenfél, Rutte és Wilders fő hívó szavai a plakátokon is példásan rímelnek egymásra, egyben lényegét is adják politikai irányvonaluknak. A hófehér hajkoronájú Wilders az iszlámot, a fiatalos Rutte pedig a populizmust szeretné megállítani. Bár talán ők is sejtik, hogy egyiket sem lehet, azt nagyon jól tudják, hogy a két hívó szó alá tódulnak a népek, az a kérdés, hogy az egy felmérés szerint negyvenszázaléknyi bizonytalankodó szavazó végül hova fog ikszelni. Mert könnyen lehet, hogy sokan a kis pártoknál keresnek menedéket. Ebből pedig jó sok van, összesen huszonnyolc formáció indul a választáson, amelyek közül számítások szerint tíz-tizenöt juthat be a parlamentbe. A borítékolhatóan bonyolult helyzet várhatóan egy hosszabb, akár három hónapra is elnyúló kormányalakítási folyamatot fog eredményezni.
A mérsékelt erők három koalíciós verzióban reménykednek, amelyek nem számolnak Wilders győzelmével. Eszerint vagy összejön egy hat-nyolc párti olajfa-koalíció, vagy Rutte kénytelen-kelletlen beveszi kormányába Wilderséket, vagy – immár nem először – egy konzervatív–liberális–baloldali koalíciót kalapál össze a CDA-val, a Munkáspárttal, esetleg a marihuánatermesztés legalizálásáért küzdő D66-tal.
Bár a Szabadságpártot a muszlimellenességen kívül az euroszkepticizmussal azonosítják, Wilders igencsak nehezen vihetne keresztül egy, a britek tavalyi brexitnépszavazásával azonos kérdést. Ennek egy igen nagy alkotmányos akadálya van: először a holland alaptörvényt kellene megváltoztatni, amihez pedig kétharmados többségre van szükség.
