Szaúd-Arábia nem akar háborút, de kész megvívni őket

Mohamed bin Abdel-Hádi al-Matrafi szaúdi nagykövet a Közel-Keletről, iszlámról, terrorizmusról és női sofőrökről is beszélt lapunknak.

– Szaúd-Arábia az egyik legnagyobb fegyvervásárló a világon. Mitől félnek ennyire? Háborúra készülnek?
– Természetesen nem. A háború nem jó megoldás a gondjainkra. Nem hinném, hogy ennek köze lenne ahhoz, hogy Szaúd-Arábia fél valamitől vagy sem. A királyság 1945-ben az ENSZ egyik alapító tagja volt, s nincsenek ambíciói egy országgal szemben sem. Inkább arról van szó, hogy a minket körülvevő biztonsági kihívások súlyos fenyegetést jelentenek nemzetünknek. Bármelyik ország vesz fegyvert, célja választ adni a biztonsági szükségletekre. Szaúd-Arábia óriási ország egy instabil régióban. A Közel-Kelet komoly biztonsági kihívásokkal néz szembe, így legfőbb feladatunk megvédeni területeinket, határainkat, s biztosítani a stabilitást és biztonságot határainkon belül, és az egész régióban is.

– Milyen fenyegetésekre gondol?
– A legfőbb fenyegetés nemcsak számunkra, de az egész régió számára a palesztinok és izraeliek között régóta fennálló konfliktus, és a terrorista és fegyveres csoportok terjeszkedése Szíriában, Irakban, Jemenben és Líbiában, továbbá a szektarianizmus terjedése, és ezenkívül Irán agresszív viselkedése és beavatkozása több arab ország – köztük az én országom – belügyeibe, ugyancsak destabilizálja a politikai és társadalmi rendet a régióban.

– Miért nem használják ezt az arzenált a Daes (Iszlám Állam) elleni harchoz?
– Először is szeretném hangsúlyozni, hogy terrorista csoportok, különösen a Daes felelős számos barbár támadásért szerte a világon, köztük az én országomban is. Szaúd-Arábiában csak 2015-ben hét mecsetet vettek célba. Szaúd-Arábia egyike az ellenük küzdő nemzetközi koalíció alapító tagjainak. A királyság a koalíció bejelentése óta több mint 341 légi csapást hajtott végre a Daes ellen Szíriában. Ezenkívül világossá tettük, hogy Szaúd-Arábia kész különleges egységekkel is harcolni az Egyesült Államok oldalán a terroristák ellen.

– Mégis, mi a különbség Szíria és Jemen között? Ha az egyikben beavatkoznak, miért nem teszik meg a másikban is?
– Mindkét esetben az emberek akaratát támogatjuk, hogy békében és jómódban élhessenek, és felszólalunk mindkét állam területi egységének biztosítása érdekében. Szíriában a nemzetközi közösségnek a politikai megoldást kellene támogatnia, az első genfi egyezmény döntéseinek, és az ENSZ BT 2254. határozatának megfelelően, hogy véget vessenek a szíriai nép szenvedéseinek.

– Egyelőre a jemeni háborúban sem boldogulnak túl jól.
– A Szaúd-Arábia vezette arab koalíció nem a jemeni emberek ellen visel háborút, célunk, hogy helyreállítsuk a rendet Jemenben a húszi milíciák 2014-es erőszakos puccsa után. A koalíció küldetése Abed Rabbo Manszur Hádi elnök segítségkérésére adott válaszul, és az ENSZ alapokmány 51. cikkelyével összhangban indult meg. De Szaúd-Arábia a puccs óta saját területeit is védi, hiszen az Irán által támogatott húszi fegyveresek ballisztikus rakétái folyamatos fenyegetést jelentenek. 2016. október 27-én még minden muszlim legszentebb városára, Mekkára is rakétát lőttek ki. Szaúd-Arábia szeretne politikai megoldást találni a válságra, továbbra is támogatjuk az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2216-os határozatának végrehajtását. Ez a határozat elítéli a húszi milíciákat, követeli a visszavonulásukat minden ellenőrzésük alatt álló területről, és a biztonsági és katonai intézményekből zsákmányolt fegyverek visszaszolgáltatását, továbbá a törvényes jemeni kormány hatáskörébe tartozó tevékenységek beszüntetését. Ami a jemeni humanitárius helyzetet illeti, az országom a legnagyobb önálló segélyező. Amikor az ENSZ sürgős felhívást tett közzé a jemeni segélyezési munkálatok támogatására, Szalmán bin Abdul-Aziz király 2015 áprilisában elrendelte az ENSZ jemeni humanitárius erőfeszítéseinek 274 millió dollárral való támogatását, majd 2015 májusában a Szalmán Király Segélyszervezet további 267 millió dollár értékben nyújtott humanitárius segélyeket Jemennek.

– És miért nem nyitják meg a határaikat szír testvéreik előtt?
– Hozzáállásunk a szíriai válsághoz erkölcsi alapokon nyugszik. A szíriai népre úgy tekintünk, mint az Aszad-rezsim és szövetségesei, az Irán által támogatott külföldi milíciák, például a Hezbollah áldozataira. A szíriai emberek 2011-es békés tüntetéseik óta olyan barbár agresszió elszenvedői, mint a vegyi támadások, a hordóbombák bevetése, légi csapások, nagyvárosok és falvak ostroma, amit például Homsznál vagy Aleppónál láthattunk, vagy a civil célpontok és kórházak elleni csapások. Több mint félmillió szíriaival végeztek már, és tizenkétmilliót elüldöztek. A szemünkben a szíriai válság a legnagyobb humanitárius katasztrófa a második világháború vége óta. A szíriai válság kezdete óta két és fél millió szíriait fogadtunk be, csakhogy mi nem menekültként kezeljük őket. Teljesen szabadon járhatnak, és akik akarnak, tartózkodási engedélyt kapnak, dolgozhatnak, és jár nekik az egészségügyi ellátás és oktatás. Több mint 141 ezer szíriai diák tanul a szaúdi iskolákban. Ami a humanitárius hozzájárulásunkat illeti, a királyság az utóbbi négy évtizedben körülbelül 139 milliárd dollárnyi segélyt nyújtott, több mint 95 ország rászorulóinak és szenvedő polgárainak megsegítésére. Az Egyesült Államok és Németország után Szaúd-Arábia a harmadik legbőkezűbb adakozó. 2015-ben a királyság létrehozta Rijádban a Szalmán Király Segélyközpontot, amelynek célja, hogy nemzetközi segítséget nyújtson a rászorulóknak. A központ tevékenységeinek támogatásához Szalmán király 250 millió dollárral járult hozzá.

– Szaúd-Arábiában az államvallás a vahabizmus, amely az iszlám egy meglehetősen szigorú irányzata. És amely egyesek szerint támogatja a terrorizmust.
– Nem létezik olyan vallás vagy irányzat az iszlámban, hogy „vahabizmus”. Az effajta információk az iszlám alapvető félreértésén alapulnak. A szaúdi alaptörvény szerint Szaúd-Arábia vallása az iszlám. Az 1703-ban született Mohamed ibn Abd al-Vahháb sejk reformer volt, és nem talált fel semmi újat. Hol volt akkor a terrorizmus? Miért csak mostanában tűnt fel? Történelmileg semmiféle kapcsolat nincs az úgynevezett „vahabizmus” és az úgynevezett „radikális iszlám” között. Az iszlám nem igazolja ártatlan emberek meggyilkolását. Az iszlám a mérséklet, a tolerancia, a szeretet és megbocsátás vallása. Különbséget kell tennünk a muszlimok, illetve a bűnözők vagy terroristák között. Azok, akik terrortámadásokat hajtottak végre a muszlimok és nem muszlimok ellen, egyszerű bűnözők és terroristák, és nincs közük egyetlen hithez sem. Sejk Abdul-Aziz Al-Aseik szaúdi főmufti azt mondta: „A terrorizmus, szélsőségesség semmiféle módon nem tartoznak az iszlámhoz, sőt annak ellenségei. A muszlimok az első számú áldozatok, ahogyan az látszik a Daes, az al-Kaida és más csoportok támadásaiból is.” A szaúd-arábiai Ulema (a vallástudósok tanácsa) 2014-ben kiemelte: „A terrorizmus förtelmes bűncselekmény, igazságtalanság, és agresszió, amelyet elutasít a saría (az iszlám törvény).”

– A Szaúd-Arábiában gyakorolt vallás mégis összeegyeztethetetlennek tűnik a nyugati értékekkel. Ön például engedné a nőket vezetni?
– Hiszek abban, hogy minden vallás közt vannak olyan közös értékek, amelyeket fel kellene ismernünk, és építenünk rájuk. A szaúdiak nyitottak a világra, és a királyság vendégül lát több mint tizenegymillió külföldit, 164 különböző nemzetből, köztük Magyarországról is. Ráadásul több mint kétszázezer szaúdi diák tanul a világ negyven különböző országában, köztük olyan nyugati államokban, mint az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Németország és Magyarország. Ami a nők vezetésének kérdését illeti, ez nem vallási vagy politikai ügy, sokkal inkább társadalmi, amiről most egészséges vita zajlik Szaúd-Arábiában. Nagyon büszkék vagyunk a szaúdi nőkre, és a fejlődésben játszott szerepükre. A szaúdi nők adják a Súra Tanács (parlament) tagságának húsz százalékát.

– És a halálbüntetés vagy a korbácsolás célravezető?
– Szaúd-Arábiában, csakúgy, mint számos másik országban, a törvények lehetővé teszik a halálbüntetést. Ugyanakkor szeretném kiemelni, hogy ezt csak a legsúlyosabb bűncselekmények esetében és a legszigorúbb körültekintés mellett alkalmazzák. Az ország igazságügyi rendszere teljességgel független. A jogi eljárás során először három bíró elé tárják az esetet, a döntésüknek pedig egyhangúnak kell lennie. Ezután kerül az ügy a fellebbviteli bíróság elé, ahol egy öt bíróból álló testület akkor is megvizsgálja az ítéletet, ha a döntés egyöntetű volt. Ha itt is jóváhagyják az ítéletet, az ügy a legfelsőbb bíróság újabb öt bírája elé kerül, akik meghozzák a legvégső döntést.

– Mit tesznek a palesztinokért? Mintha az utóbbi időben a konfliktus lekerült volna az arab országok napirendjéről.
– Habár a térség jelenleg zűrzavaros helyzetben van, a palesztin területek hat évtizede tartó izraeli megszállása még mindig az egyik legfőbb forrása a régióban tapasztalható instabilitásnak. A 2017. januárban rendezett párizsi nemzetközi békekonferencia jól mutatta, hogy az ügy továbbra is napirenden van. Úgy gondolom, hogy egy igazságos és mindenre kiterjedő közel-keleti béke mindennél sürgősebb lenne. Izraelnek ki kell vonulnia minden, 1967 óta megszállt területről, a Biztonsági Tanács határozatainak megfelelően. El kell fogadniuk a kétállami megoldást, hogy létrejöhessen egy független palesztin állam, amelynek fővárosa Kelet-Jeruzsálem, amelyért cserébe az arab országok biztosítanák a kapcsolatok normalizálását. Mi benyújtottuk a konfliktus megoldását célzó arab békekezdeményezést, amelyet 2002-ben el is fogadtak. Ezt a kezdeményezést világszerte számos ország támogatta, kivéve Izraelt.

– Változtathat ezen Donald Trump megválasztása, tekintve, hogy ígéretet tett arra: áthelyezi az amerikai nagykövetséget Jeruzsálembe?
– Szaúd-Arábiát és az Egyesült Államokat történelmi és stratégiai kapcsolatok fűzik egymáshoz, már több mint nyolc évtizede. Kapcsolataink alapja a kölcsönös tisztelet és a közös érdekek. Remélem, hogy ez a különleges kapcsolat még erősebb és virágzóbb lesz a következő években. Ami az amerikai nagykövetség áthelyezését illeti, reménykedem, hogy nem fogja megtenni ezt a lépést. Véleményem szerint mindenkinek be kell látnia, hogy milyen veszélyekkel járna egy ilyen lépés.

– Magyarország néhány évvel ezelőtt meghirdette a keleti nyitás politikáját. Érezni a hatásait?
– Szaúd-Arábia tagállama a világ húsz legnagyobb gazdaságát tömörítő G20-as csoportnak, így gazdasági és politikai értelemben is vezető szerepe van térségi és nemzetközi szinten is. Magyarországnak ugyancsak vezető szerepe van a visegrádi négyek között és az Európai Unióban. A keleti – majd most a déli – nyitás stratégiája kikövezte az utat a kétoldalú kapcsolatok javítására és mélyítésére minden területen. A gazdasági kapcsolatok már sokat javultak, a kereskedelmi mérleg értéke 2015-ben elérte a 470 millió dollárt.

– A világ energetikailag változóban van, és az olajtartalékok sem tartanak örökké. Mi lesz Szaúd-Arábiával ötven év múlva?
– Egyetértek önnel abban, hogy az olajpiac megváltozhat és kiszámíthatatlan, ezért nekünk sem kellene erre támaszkodnunk legfőbb bevételi forrásunkként. Éppen ezért indítottuk el tavaly a Szaúd-Arábia víziója 2030 programot. Ennek egyik legfőbb célja, hogy változatossá tegye a bevételek forrásait, és javítsa a polgárok életkörülményeit. Az ambiciózus terv három alappilléren áll: az arab és iszlám világon belül betöltött vezető szerepünkön, az elhatározáson, hogy a világ legnagyobb befektetőjévé váljunk, és a stratégiai elhelyezkedésünkön, amely lehetővé teszi, hogy összekössünk a kereskedelemben három kontinenst, Afrikát, Ázsiát és Európát. A bevételek növelése érdekében támogatni fogjuk a privát szektort és a kis-és közepes vállalkozások szerepét, növelni fogjuk a megújuló energiaforrások arányát és az állami befektetési alap eszközeit, valamint ösztönözni fogjuk a külföldi befektetéseket az országban. Úgy gondolom, az üzleti befektetés Szaúd-Arábiában a magyar cégek számára is vonzó lehet, különösen azután, hogy a szaúdi kormány bejelentette a Szaúd-Arábia víziója 2030 elnevezésű ambiciózus stratégiai tervét.