Miközben nem túlzás azt mondani, hogy az iszlamizmus tombol Európában, az Egyesült Királyság egészen szerdáig viszonylag eredményesen szállt vele harcba, jóval eredményesebben, mint a franciák vagy éppen a németek. Pedig más nagy nyugat-európai országokhoz hasonlóan brit földről is több száz – egy februári becslés szerint nyolcszázötven – ember csatlakozott az Iszlám Állam közel-keleti csapataihoz, az otthon maradt, radikalizált személyek száma pedig még ennél is nagyobb lehet. A brit szélsőséges dzsihadisták közül a nemzetközi sajtóban leginkább Jihadi John, a terrorállam hírhedt hóhéra vált ismertté, aki számos videójukban szerepelt, míg tavaly egy koalíciós légi csapás végzett vele.
Már az a tény is jól mutatja ugyanakkor a nemzetközi terrorizmus ellen elért részsikereket, hogy koordinált iszlamista terrorcselekményre tizenkét éve nem volt példa brit földön – miközben Franciaországban 2015-ben volt kettő is –, akkor az Al-Kaida hajtott végre összehangolt robbantássorozatot London belvárosában. A szigetország továbbra is kiemelt célpontnak számít, egyebek közt azért is, mert részt vesz az Iszlám Állam ellen indított szíriai légi csapásokban.
Bár az Iszlám Állam az Al-Kaidát azóta mind kiterjedtségében, mind agresszivitásában leelőzte, a terrorkalifátus nem tudott hatékony hálózatot kiépíteni a szigetországban, még csak közelébe sem ért a Belgiumban vagy Franciaországban elért sikereinek. Hogy a mostani támadás egyéni, és nem központilag szervezett akció volt, ahhoz az Iszlám Állam katonai vereségei mellett – melyek következtében a magányos európai merénylők felbujtására helyezték át a hangsúlyt – a hálózat kiépítetlensége is hozzájárulhatott.
Márpedig a magányos merénylők legtöbbször idejekorán jelét adják annak, hogy készülnek valamire. Nagyjából felük-kétharmaduk ugyanis az akció előtt jelzi szándékait a családjának, barátainak. Ezt a britek viszonylag jól kihasználják, ahogy a lapunknak nyilatkozó szakértő, David Anderson – a terrorizmussal kapcsolatos brit törvények korábbi független vizsgálója – elmondta, az Egyesült Királyságban egyre több információt ad át a radikálisokról a helyi muszlim közösség.
Csütörtök délután megnevezték a szerdai támadás elkövetőjét: Khalid Masood 52 éves volt, Kentben született, és állítólag más neveken is ismerték. A Scotland Yard szerint a férfi nem állt megfigyelés alatt, és nem sejtették, hogy terrorcselekményre készül, ugyanakkor ismert volt a hatóságok előtt, hiszen korábban többször is elítélték erőszakos bűncselekmények miatt. További részleteket is olvashat, ha ide kattint.
Az, hogy az hatóságok által korábban már vizsgált elkövető – akinek nevét egyelőre nem hozták nyilvánosságra – nem tudott szerdán még nagyobb pusztítást okozni, nagyban köszönhető annak, hogy nem jutott lőfegyverhez. A támadó előbb kocsijával a tömegbe hajtott, majd késsel halálosan megsebesítette a Westminsternél szolgálatot teljesítő rendőrtisztet. Biztonsági szakemberek már többször is hangsúlyozták a szigorú brit fegyvertartási szabályozás hasznosságát, ennek következtében ugyanis a legtöbb potenciális merénylő nem tud kézifegyverhez jutni, ráadásul azt is sikeresen megakadályozták, hogy a belgiumihoz hasonló feketepiac jöjjön létre.
Az azonban sajnos valószínű, hogy egyre több ilyen típusú, magányos merénylettel próbálkoznak majd a közeljövőben. Nemcsak azért, mert az Iszlám Állam katonai visszaszorulása miatt is erre szólított fel, hanem azért is, mert ma már – ahogy láttuk – nem is feltétlenül kell fegyver egy ilyen merénylethez. Csütörtökön például az észak-belgiumi Antwerpen egyik belvárosi sétálóutcájában hajtott járókelők közé egy autós. Szerencsére sikeresen megállították, és így ott nem sérült meg senki. Ismert, a tavalyi nizzai, illetve berlini merényleteket is kamionnal hajtották végre – igaz, a nizzai merénylő utána lövöldözni is kezdett –, teherautót bérelni vagy gépkocsit venni pedig jóval egyszerűbb, mint lőfegyverhez jutni.
