Azonban másnap, szeptember 13-án a belügyi tárca munkatársai jogi aggályokat vetettek fel azzal kapcsolatban, hogy valóban vissza lehet-e utasítani a határon olyan embereket, akik menedékjogi kérelem beadásának szándékával akarnak belépni az országba. Az aggályok alaptalanok voltak, a minisztérium és a szövetségi parlament jogászai is arra a megállapításra jutottak, hogy Németország megtagadhatja a belépést biztonságos országból érkező menedékkérőktől, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy szinte mindenkitől, hiszen a menedékkérők csaknem kivétel nélkül Ausztriából érkeztek. Akkor azonban ez még nem volt világos, mert a szakértők még hozzá sem kezdtek a jogi szakvélemények összeállításához.
Az ügy egészen a kancellárig jutott, aki nem akart állást foglalni, hanem a belügyminisztertől kért garanciát arra, hogy egy esetleges bírósági eljárásban meg lehet védeni a határ lezárásáról szóló döntést. A tárcavezető nem tudott erre garanciát vállalni. Így végül csak a határellenőrzés visszaállítását határozták el, a határ lezárása pedig elmaradt.
A határ továbbra is nyitva maradt a menedékkérők előtt, de „nem azért, mert Angela Merkel vagy valaki más a szövetségi kormányban tudatosan így döntött volna”, hanem azért, mert „a döntő órában egyszerűen nem akadt senki, aki vállalta volna a felelősséget” a határ lezárásáért – írta Robin Alexander.
