„Ha magyar, akkor Önnek úgysem kell magyaráznom, mi zajlik jelenleg Törökországban” – kezdi ironikusan Mürvet Öztürk. A hesseni tartományi parlament török származású képviselője szórólapokat osztogat Frankfurt belvárosában, szavazásra buzdítja a németországi törököket az áprilisi népszavazásokon. „Hayir”, azaz „nem” – ez áll nagybetűkkel a szórólapokon.
A török kormány április 16-ára népszavazást íratott ki. A török nép arról dönthet, hogy a jelenlegi parlamentáris rendszert egy elnöki rendszerrel váltja-e fel, amely kritikusai szerint Recep Tayyip Erdogan elnök teljhatalmát alkotmányosan is bebetonozná. A tavaly nyári puccskísérlet óta az országban eleve rendkívüli állapot uralkodik, több tízezer ember került börtönbe, kurd és baloldali politikusokat fosztottak meg a mandátumuktól – azaz az elnöki rendszer bevezetése csak a végállomás lenne egy régóta tartó folyamatban. A felmérések szerint nagyon szoros eredmény várható, Erdogan hívei és az alkotmánymódosítás ellenfelei fej fej mellett haladnak. Azaz minden szavazat számít, Németországban pedig másfél millió szavazó korú török állampolgár él.
A diaszpóra iránt eddig főleg Erdogan érdeklődött: a török kormánypárt, az Igazság és Fejlődés (AKP) valamennyi török választáson Németországban is kampányolt. A mostani népszavazás mellett is mozgósítottak, február közepén Binali Yildirim török miniszterelnök nyitotta meg a németországi kampányt Oberhausenben. Öztürk szerint azonban csalóka azt gondolni, hogy a diaszpóra egy emberként Erdogan mögött állna. Igen, az AKP eddig mindig a legtöbb voksot gyűjtötte be köztük – de alapvetően alacsony részvétel mellett. A németországi törökök hatvan-hetven százaléka általában nem vesz részt a törökországi választásokon. „Erdogannak legfeljebb három-négyszázezer híve lehet itt” – magyarázza lapunknak Öztürk, aki szerint mozgósítani kell a jelenleg inaktív egymillió németországi török állampolgárt.
Például Elifet. A huszonegy éves török egyetemista lány „nagyon dühös Erdoganra”, de még inkább „a török népre, hogy ezt hagyják”. A mostani népszavazás előtt más török ismerőseivel közösen Facebook-oldalt hozott létre a „nem” kampány mellett. Szülei munkások a rüsselsheimi Opel-gyárban, elég aktívak a helyi szakszervezetben. Szavazásokon nem vettek eddig részt. Különösen az tartja vissza őket, hogy ehhez be kéne menniük egy török konzulátusra.
Vasárnap a magyarországi török állampolgárok is leadhatták szavazatukat a budapesti török konzulátuson. Igaz, itt messze nem élnek annyian, mint Németországban, a török nagykövetség tájékoztatása szerint a közösség mindössze 2500 fős, közülük 1935 szavazhat. – Ezt még kiegészítheti mintegy 2000-2500 Magyarországon tanuló egyetemista – mondta el a Magyar Nemzetnek Tarik Demirkan. A Türkinfo főszerkesztője emlékeztetett, hogy a legutóbbi választásokkor ezernél kevesebben mentek el szavazni, így nagyságrendileg most sem lehet sokkal többre számítani. A szakember szerint az igenek és nemek támogatottságát Magyarországon is nehéz megítélni, abból lehet kiindulni, hogy az előző szavazáson kisebb ellenzéki többség volt. – Politikai ellentétek persze vannak, kiélezett a helyzet, de Magyarországon apró a török közösség, ez egy csendes ország, nincsenek konfliktusok – mondta el Tarik Demirkan azt firtató kérdésünkre, hogy megosztja-e az embereket a népszavazás. – Németország más, az egész török kérdés, Ankara és Berlin csatája rányomja a bélyegét a hangulatra – tette hozzá. (L. D.)
Öztürk szerint most viszont valós lehetőség van Erdogant legyőzni. Ma ugyanis nem csupán a baloldali szekuláris körök állnak Erdogannal szemben. Fethullah Gülen vallási mozgalma, a kurdok és az alaviták is Erdogan ellen szervezkednek Németországban. A törökök által látogatott mecsetek többsége persze továbbra is az ankarai vallási hivatalnak (Diyanet) van alárendelve. Több ottani imám ellen is kémkedés miatt folyik eljárás, mert a gyanú szerint Erdogan a Diyanet révén akarja felmérni, a török közösségeken belül ki hogyan viszonyul a rendszeréhez. A gülenistáknak viszont saját mecseteik vannak. Eddig ott is Erdogan mellett prédikáltak az imámok, de amióta Erdogan első számú ellenséggé nyilvánította Gülen mozgalmát, ez értelemszerűen megváltozott. Öztürk szerint nagyon színes társaság áll Erdogannal szemben, iszlamistáktól kommunistákig mindenki van köztük – „de mi vagyunk többségben”.
A szavazófülkék Németországban már március végén megnyíltak. Április 9-ig tizenhárom helyen, főleg török konzulátusokon lehetett szavazni, eredményt azonban csak a törökországi végeredménnyel együtt hirdetnek. A választási kampány mindenképp megosztotta a németországi török közösséget. „Sok iskolatársam folyamatosan posztolgatja a Facebookon Erdogan hülyeségeit” – mondja Elif. „Oszmán birodalom, oszmán birodalom – ez a mániájuk.” Öztürk szerint persze a német állam és társadalom is hibás, hogy egyes török fiatalok így gondolkodnak. „A németeknek mi törökök maradtunk. Sokan ezért azt mondják: rendben, akkor ott keresek magamnak identitást” – magyarázza. A hesseni képviselő abban látja a problémát, hogy a német társadalom „túl racionális, nem ad érzelmi identitást”. Elifnek azonban éppen ez tetszik a németekben: „nem a múltról beszélnek állandóan, mint a törökök többsége”. A török származású egyetemista lány inkább azt várná el, hogy Németország szigorúbb feltételeket szabjon az integrációhoz. Ha rajta múlna, Elif betiltaná a fejkendőt és elzavarná a Törökországból fizetett imámokat a németországi mecsetekből. „Én hálás vagyok, hogy Németországban élhetek, mert itt nem kell fejkendőt hordani, s nem az imámok mondják meg nekem, mi a helyes élet. Aki erre vágyik, az menjen vissza Törökországba” – mondja felpaprikázva. Ezúttal azonban ő szólt bele Törökország életébe Németországból: elment a konzulátusra, s nemmel szavazott.
